Kósza "róladsorok"

Most kisgyermekké álmodom magam.
Szemem, szívem és lelkem tárva van.
Megszédítenek lágy melódiák.
Csak csodálom, míly szép ez a világ.

...és ámulok a bársony fényeken
mit áldott hajnal morzézik nekem.
Lelkem, szívem elring a suttogó
lombok alatt - de szemem álmodó.

Szemhéjam zárva - mögötte te vagy,
lágyan valóságommá bűvölöd magad.
Veled már nonszensszé lesz a nélküled,
és itt érzem dobogni vad szíved...

Hazug a hajnal! Téged suttogott,
s én könnyes szívvel róad álmodok,
de mindhiába minden bűvölet...
Főúr, ez eltört! Kérek másik szívet!