Kórház-blues

dreaming58•  2017. április 21. 09:36

Üzenetek a kórteremből 1.


Most csak úgy megtörtének napról napra.
Próbálok fényeket mesélni magamba.
Az éjszakák izzadt rongycsomóba gyúrnak.
A reggelek könnyebbséget hazudnak.

Aztán szemembe röhög a nappal:
próbálj kezdeni valamit magaddal!
De hát én csak egy kis szeplő vagyok
a napok arcán - csendben maradok...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. április 22. 21:54

@kevelin:
Nem is annyira szomorúság, mint inkább csendes méltatlankodás: miért?...
Már mennék haza...

dreaming582017. április 22. 19:29

@Rozella: Köszönlek, drága Róza ☺

dreaming582017. április 22. 19:28

@Pflugerfefi: Azé' szóltam - nem ? 😉

dreaming582017. április 22. 19:27

@zita:
Köszi! Ez a színtiszta igazság egyébként. Olyan meleg van itt a kórteremben, hogy el lehet olvadni.

dreaming582017. április 22. 18:07

@BeaSell: @BakosErika:
Köszönom, hogy olvadtatok!

BakosErika2017. április 22. 06:03

Átérzem, Évám...

kevelin2017. április 21. 22:02

Jól sikerült leírni szomorúságodat

Rozella2017. április 21. 20:46

" egy kis szeplő vagyok a napok arcán " ... értelek... :( nagyon jó a vers, szebb napokat Évám!

Pflugerfefi2017. április 21. 20:28

Pedig szólhatnál.... valamit!

zita2017. április 21. 16:42

"Az éjszakák izzadt rongycsomóba gyúrnak"

Hm... tetszik nagyon!

dreaming582017. április 21. 16:36

@Bugatti350: Köszönlek, kedves István!

Törölt tag2017. április 21. 15:51

Törölt hozzászólás.

Bugatti3502017. április 21. 13:57

A nap Verse! Gratulálok!:)