Kalliope titokblogja

Tudod, hova :D  (H) (H) (H)

...a "hozzáfűzéssel" együtt... Várom a véleményeket... Nekem ez a vers a "sikító hiány" - ez annyira elvont???

 SZÜRREÁL

szíjat hasít az est
finom bőrén a nincs
összerándul a test
ha kattan a kilincs

de csak a képzelet
mi játszik neszeket
hullik a vakolat
a fal csupasz marad

vörös tégla sikít
fázik a jég alatt
kristálybörtönbe zárt
megfagyott öntudat

csendbe dermedt percek
cseppenként peregnek
itt állnak halomban
előttem a sarokban

---------

EZ PEDIG A "KOMMENTÁR" - tudjátokhonnan ;-)

"szürreál------valóságon túli

Ez rendben is lenne Éva, de azért azt neked is el kell fogadnod, az érthetőségét nem szabad elhagyni a versnek, azért mert adunk neki egy olyan címet, mely elég tág teret enged, engedne.

Természetesen az olvasónak is kell adni lehetőséget a gondolkodásra, de azért itt ebben a versben vannak olyan részek, amik már felülmúlják az elképzelhetőt, és ebből lesznek a képzavarok. Pedig jól szól, csak éppen nem a megfelelő időben, és helyen, és nem megfelelő szórendben.

Már az első versszakban a nincs, mint kegyetlen játékos, szíjat hasit az est finom bőrén.  Most el tudnád nekem mondani, az estnek melyik része a finom bőre, és, hogy az a nincs ( ami ugye nincs, és ezt nem is tudom másként érteni ), kit, vagy mit szeretne megszemélyesíteni?

Sikító, vörös téglát még nem láttam, és szerintem az olvasó is hátrahőkölne, hogy vajon, e világi-e ez a tégla, ami még fázni is tud a jég alatt.

Az utolsó versszak már majdnem elképzelhető, de ott annyira elmekeged a szavakat, hogy a komolynak induló vers, már csak egy játék marad.

És ez a valóság."

Azt elmulasztottam ideírni, hogy az aktuális "szerki" véleménye ez, és a vers természetesen ment a süllyesztrőbe - nem publikálható!!!