Jó nagyon

dreaming58•  2017. november 22. 20:17

Sokáig azt gondoltam, ez a vég.
Hogy semmi jó nincs, ami jöhet még.
Csendpók szőtte be hálóval szívem.
Álmaim elúsztak fekete vízen.
 
Később a sarkokban fefedeztem
valamit, s benne hinni kezdtem:
emlékek, mint tündérek, vagy manók
- tőlük az egész létezés ragyog.
 
Benépesítik éjem, s nappalom
Nem vagyok bolond, de jó nagyon
azt hinni, nem vagyok egyedül
- bár párnámon magány hegedül.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. november 23. 22:37

Látod, de a csendpókok nélkül sosem látnád meg a tündéreket... Szép lett ez is!

dreaming582017. november 23. 07:11

@Pflugerfefi: Igen. Köszönöm hogy olvasgatsz :-)

dreaming582017. november 23. 07:10

@Metta: Köszönöm.

Pflugerfefi2017. november 23. 06:46

Az emlékek kiszínezik a " fekete vizet"!Szép vers!

Metta2017. november 22. 23:28

"azt hinni, nem vagyok egyedül
- bár párnámon magány hegedül. "
Szomorúan szíép!

dreaming582017. november 22. 22:58

@merleg66: Örülök. Köszönöm hogy olvastad :)

merleg662017. november 22. 20:51

...szerintem ehhez a versedhez nem kell kommentár...magáért beszél...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom