Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jó nagyon
dreaming58• 2017. november 22. 20:17
Sokáig azt gondoltam, ez a vég.
Hogy semmi jó nincs, ami jöhet még.
Csendpók szőtte be hálóval szívem.
Álmaim elúsztak fekete vízen.
Később a sarkokban fefedeztem
valamit, s benne hinni kezdtem:
emlékek, mint tündérek, vagy manók
- tőlük az egész létezés ragyog.
Benépesítik éjem, s nappalom
Nem vagyok bolond, de jó nagyon
azt hinni, nem vagyok egyedül
- bár párnámon magány hegedül.
Rozella2017. november 23. 22:37
Látod, de a csendpókok nélkül sosem látnád meg a tündéreket... Szép lett ez is!
dreaming582017. november 23. 07:11
@Pflugerfefi: Igen. Köszönöm hogy olvasgatsz :-)
dreaming582017. november 23. 07:10
@Metta: Köszönöm.
Pflugerfefi2017. november 23. 06:46
Az emlékek kiszínezik a " fekete vizet"!Szép vers!
Metta2017. november 22. 23:28
"azt hinni, nem vagyok egyedül
- bár párnámon magány hegedül. "
Szomorúan szíép!
dreaming582017. november 22. 22:58
@merleg66: Örülök. Köszönöm hogy olvastad :)
merleg662017. november 22. 20:51
...szerintem ehhez a versedhez nem kell kommentár...magáért beszél...