Igéző

Szemem alá gyűri a perceket az élet,
barázdává mélyül minden magány-pillanat.
Szívem zugán gyűlnek szikkadó emlékek,
horzsolásuk nyomán csak sajgás marad.

Az éjszaka művész, iderajzol téged.
Álmok felhőjéből kéklő szép szemed nevet.
Elevenné sóhajt, kiszínezi képed,
lelkembe igézi összes édes kincsedet.