Ha elmondanám...

A fény árnyékokat fest a fák alá.
A félhomály elnyeli a részleteket.
Féligfestett kép csupán az életem.
Tán el sem hinnéd, ha elmondanám.
Mert volt egyszer...és mégegyszer egy szerelem,
mindkettőt áthúzta egy tollvonással a halál.
Ha valaki ép részt keres szívemen
fogadok rá, bárhogy is, de nem talál.
Szép, idilli volt az "első életem"
gyengéd érzés, két szép gyerek, szerelem,
csúf betegség elragadta mindenem
- messzetáncolt éteri bűvfényken -

Hosszú idő telt el fájva, egyedül,
míg egyszercsak jött, kinek szava gyöngy nekem
nyakamba éket füzött verseken.
Lassanként lángot gyújtott szívemen.
Jött, itt volt, de kevés volt időnk.
Az irigy sors törzsén egy inda nőtt,
ráhurkolódott - elragadta…nincs nekem.
Mondom: csak féligfestett kép az életem.
A részleteket elnyeli a félhomály,
mert árnyékok hasalnak minden fény nyomán.

***

Két félig élt szerelem emlékére...

Mert ma 20 éve halt meg férjem, lányaim édesapja...

...mert két fél (mint a példa mutatja) nem mindig ad ki egy egészet...

***