Fess nekem, képzelet!

Szívedben érlelt szép szerelmet adtál -
mint illatos virágot, vagy barack zamatát.
Karodba zárva mennyekig ragadtál,
azóta lelkemet tűz-fényed fonja át.

Mindig újra látom kék szemed csillanását
ahogyan nézel rám mint elbűvölt kisgyerek...
Pedig a felhők már kékséged eltakarják.
Angyalok csodálják most minden kincsedet.

Elloptak tőlem, nem hagytak nekem semmit,
csupán hunyt pillám mögé rejtett képedet,
meg ezernyi titkot, mi csak mi kettőnk része.
Jöjj hát, fess tovább nekem képzelet!