Feloldozás

Nincsbe hazudtad magad egy nyári hajnalon.
Hogy ezt elmondjam neked, nem volt rá alkalom…
Haragudtam titkon, hogy így egyedül hagytál.
Te meg felelőtlen szabadságot kaptál.
Csak lógatod lábad, nincsen is más dolgod.
A felhőknek réseire sem te varrsz most foltot.

Biztos látod, mikor éjszaka közepén
könnyek között riadok fel reszkető tenyerén
a zord hideglelős hiány-jajdulásnak.
Olyankor a sötétségben nincs is helye másnak.

Mára megenyhültem, tudom nem akartad…
Te sem ilyen "hamarvéget" álmodtál magadnak.
De szenvedésednek csak így lehetett vége
- fénylő angyal gyengéd karján szálltál fel az égbe.
Nem haragszom, csak fáj, hasogat hiányod.
Hogy újra légy, adnám érte az egész világot!