~éjfoszlány~

dreaming58•  2018. május 18. 10:09

Árnyékok gyermeke lettem.

A napfény elkerül engem.

Szurok csorog ereimben.

Nincsbe olvadok szerintem. 


Korhadó fatörzs az éjjel,

levegője dohos métely.

Nyugtalanul vibrál bennem

pókfonállá feszült lelkem.


Éjfél fest rám mintarácsot,

körülfonnak indaálmok,

sötétség mélyébe húznak.

Sosem jön el tán az új nap.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. május 21. 20:08

@schmidtlivi: Köszönöm.
Tudod, hogy mindig örülök neked :)
Ölellek...

schmidtlivi2018. május 21. 17:54

Oh...a szivárványszép után éles a kontraszt...
...de szeretem az árnyas képeidet is...
Ölellek...Li

dreaming582018. május 18. 22:40

@Steel: Köszönlek :)

Steel2018. május 18. 21:04

Eljön...és még sok jöjjön Neked. Borzongató, de szép mégis, ahogy lefested a magányt, a hiányt...

dreaming582018. május 18. 13:14

@york: Valami olyasmi...
Köszönöm, hogy olvasol :-)

york2018. május 18. 11:16

A minap épp elgondolkodtam, a halál a legszebb, egy végső álom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom