~csak úgy, magamnak~

 

Versbe írlak hímes szavakkal

csak úgy, magamnak.

Rajzollak krétával palánkra,

hogy mindig lássalak, te drága.

Ujjammal festlek kék ég vászonára.

Felhő leszel, hajnali pára.

Te leszel éjemnek árnya

és gondolatom szárnya:

repítesz újra fel, magasra,

s már nincs szükség szavakra.

 

(de jön a másnap,

s te maradsz csendes

éji álmodásnak)