Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~csak elgondolkoztam~
dreaming58• 2018. február 7. 13:20
Olvastam egy verset a válásról - onnan kalandoztam el...idáig...
Az elválás fáj, tudom.
Nyitott tenyér a havon.
De ha már hasít, megfagy a bőr,
elkapod, ápolgatod...
Lassan már szeretni is tudod
az utána maradt heget.
A halál kegyetlenebb.
Mikor szíved még lángokban áll,
rajta biztos fogást talál,
és hirtelen csak lecsap.
És magányban találod magad...
- mert ellopták mellőled életedet,
éjjel is, nappal is könnyes szemed.
Az egészet szinte el sem hiszed.
Hol izzik, hol fagy a lélegzeted.
Éjjel a semmit markolja kezed.
Melletted ásít a semmi hidege.
Nem tudod feledni talán sose.
Hát ápold az a kis heget,
és hidd el, egyszer még felismered
él még ki nincs már ott melletted -
haragudhatsz, és gyűlölheted.
De ha a halál ragadta el,
örökös seb lesz mit szíved visel.
2018. február 7.
dreaming582018. február 10. 13:27
@schmidtlivi: Köszönlek :)
schmidtlivi2018. február 10. 09:54
Nagyon...
Ölellek...
dreaming582018. február 8. 22:32
@gabibaldi: Köszönlek, kedves Gabi :)
Törölt tag2018. február 8. 20:59
Törölt hozzászólás.
dreaming582018. február 7. 13:40
@merleg66: Köszönöm, hogy olvastál.
Igazából a lényeg maradt ki a versből: ha elváltatok, van kire "haragudni"...de ha meghal, akiért lángolsz - kire haragudj???
Csonka az érzés....
merleg662018. február 7. 13:33
Hát ápold az a kis heget,
és hidd el, egyszer még felismered
él még ki nincs már ott melletted -
haragudhatsz, és gyűlölheted.
De ha a halál ragadta el,
örökös seb lesz mit szíved visel.
...ez így van, csak hagyni kell a sebet gyógyulni és a heget ami maradt őrizni kell és szeretni... Remek a versed...gratulálok.