~bizakodó~

dreaming58•  2018. szeptember 3. 19:56

Álmok völgyén szunnyad szívem.
Messzi futnak árnyalakok.
Hajnal cseppen fűszál hegyén
pelyhes méh dong virág felett.
Holnap súgja nekem: igen,
egyszer én is elindulok,
reményt görget hűs tenyerén,
s hitet, hogy a világ szeret.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402018. szeptember 5. 05:42

nagyon brummos, mézes parola érte!

Metta2018. szeptember 4. 10:41

"reményt görget hűs tenyerén,
s hitet, hogy a világ szeret."
Nagyon szép!💖

Rozella2018. szeptember 4. 10:05

Jó megérzés, a szeretetre is 'rá kell ébredni' ...:)

Pflugerfefi2018. szeptember 4. 06:50

Hát persze, hogy a világ szeret,
hisz mi vagyunk a vilàg.......
Gratulálok!

skary2018. szeptember 4. 06:35

illúzió

SzaipIstvanne2018. szeptember 3. 21:06

SZEP bizakodo versed orommel olvastam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom