Bánatsorok Apukámnak

dreaming58•  2016. november 1. 14:16

Jó lett volna ott maradni,
beszélgetni veled,
még jobb lenne átölelni,
megfogni a kezed.

Oly sok mindent mondhatnék el,
annyi minden történt.
...és ha tényleg beszélhetnénk,
sírdogálnék főként...

Hogyha tényleg van túlvilág
(miben én nem hiszek)
ha onnan is figyelsz,
biztos összeszorul szíved.

Tudom, nem ilyen életet
szántál gyermekednek.
Ne félj, azért nem adtam fel!
(az évek peregnek)

Őszi napfény lassan illan.
Emlékek kerengnek.
Pici lángot gyútottam, hogy
mindig tudd: szeretlek!
***

2016 november 1.
...megjöttem a temetőből...
***

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom