Bánatsorok Apukámnak

Jó lett volna ott maradni,
beszélgetni veled,
még jobb lenne átölelni,
megfogni a kezed.

Oly sok mindent mondhatnék el,
annyi minden történt.
...és ha tényleg beszélhetnénk,
sírdogálnék főként...

Hogyha tényleg van túlvilág
(miben én nem hiszek)
ha onnan is figyelsz,
biztos összeszorul szíved.

Tudom, nem ilyen életet
szántál gyermekednek.
Ne félj, azért nem adtam fel!
(az évek peregnek)

Őszi napfény lassan illan.
Emlékek kerengnek.
Pici lángot gyútottam, hogy
mindig tudd: szeretlek!
***

2016 november 1.
...megjöttem a temetőből...
***