~árnyoszlató~

dreaming58•  2018. május 27. 12:24

Napfény hasal az ébredő világra,
kis szellő futkos tágas réteken.
Az élet titkait magába zárva
tovább tágul a csöndes végtelen.

Ég kékje felé fordított arccal
a zöldellő kert is csak a jelre vár
- nem törődve széllel, és viharral -
epedve lesi, hogy jönne már a nyár.

A nyár csak lépdel égre kitárt kézzel,
hinti szét a földre mindazt, mit hozott,
távolba tűnnek, oszlanak a fénnyel
a sötétbe húzó nyűgök, s bánatok.



2018. április 27.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. május 27. 22:08

@Rozella: És én viszont ölellek...
Vannak ilyen napok is :)

Rozella2018. május 27. 20:38

"távolba tűnnek, oszlanak a fénnyel
a sötétbe húzó nyűgök, s bánatok."

Így legyen! Hisz majd' mindenkinek nehéz valahol... Reménykeltő, szép sorok.
Ölellek Évám!

dreaming582018. május 27. 19:44

@SzaipIstvanne: Köszönöm - azt is hogy olvasgatsz :)

SzaipIstvanne2018. május 27. 13:33

Bizony, azok a sotetbe huzo nyugok, s banatok jo lenne, ha a nyar eloszlatna. Jo a versed. Gratulalok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom