Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~árnyoszlató~
dreaming58• 2018. május 27. 12:24
Napfény hasal az ébredő világra,
kis szellő futkos tágas réteken.
Az élet titkait magába zárva
tovább tágul a csöndes végtelen.
Ég kékje felé fordított arccal
a zöldellő kert is csak a jelre vár
- nem törődve széllel, és viharral -
epedve lesi, hogy jönne már a nyár.
A nyár csak lépdel égre kitárt kézzel,
hinti szét a földre mindazt, mit hozott,
távolba tűnnek, oszlanak a fénnyel
a sötétbe húzó nyűgök, s bánatok.
2018. április 27.
dreaming582018. május 27. 22:08
@Rozella: És én viszont ölellek...
Vannak ilyen napok is :)
Rozella2018. május 27. 20:38
"távolba tűnnek, oszlanak a fénnyel
a sötétbe húzó nyűgök, s bánatok."
Így legyen! Hisz majd' mindenkinek nehéz valahol... Reménykeltő, szép sorok.
Ölellek Évám!
dreaming582018. május 27. 19:44
@Törölt tag: Köszönöm - azt is hogy olvasgatsz :)
Törölt tag2018. május 27. 13:33
Törölt hozzászólás.