Élet

Pflugerfefi•  2018. október 10. 21:56


Tudom... múlásom végleges,
érzéseim közt hánykódik létem,
a szívemmel mit érzek, képletes,
bár vágyom élni még merészen,


úgy dobog a szív, mint kohó
szerelmet sodor  ingujjban,
pattog akár hegedűn a vonó,
elmúlik, vele a régí  az újban,


még látod az acél, hogy lágyul
a rózsa miként lesz alom,
az ész torzzá hogyan gárgyul,
s gyászból lesz vígadalom,


remèny küzd, merülő akkumulátor,
feltöltésre kapott ígéretet,
s ha az élet lesz olyan bàtor,
elüldözi az összes kísértetet,


lopott élvezeteknek hódol a lèt,
másra varrt ruhát próbálna feszt,
divatnak súgja a hamis igét,
igaznak mosott álmot ereszt.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2018. október 11. 20:11

@skary: valami ilyesmi:)

skary2018. október 11. 15:05

élet-halál

Pflugerfefi2018. október 11. 13:43

@kevelin: @Ametist: @SzaipIstvanne: @Mikijozsa:
Örülök , hogy olvastatok!

Mikijozsa2018. október 11. 12:38

az élet az emberi lét...nyilvánvalóan egy hatalmas bonyolult rezgés a kozmoszban, káoszt é egyéb bonyodalmakat előidéző időzített bomba, s

"az ész torzzá hogyan gárgyul,
s gyászból lesz vigadalom,"...

ez az ami egyre inkább kíséri...kitűnően benne van minden versedben, gratulálok hozzá

SzaipIstvanne2018. október 11. 12:33

Remek elet-vers.

Ametist2018. október 11. 09:23

Bizony, ilyen az élet :)

kevelin2018. október 11. 07:29

De nagyon jó vers,olyan mint az èlet minden benne van ami lènyeges

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom