Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Élet
Pflugerfefi• 2018. október 10. 21:56
Tudom... múlásom végleges,
érzéseim közt hánykódik létem,
a szívemmel mit érzek, képletes,
bár vágyom élni még merészen,
úgy dobog a szív, mint kohó
szerelmet sodor ingujjban,
pattog akár hegedűn a vonó,
elmúlik, vele a régí az újban,
még látod az acél, hogy lágyul
a rózsa miként lesz alom,
az ész torzzá hogyan gárgyul,
s gyászból lesz vígadalom,
remèny küzd, merülő akkumulátor,
feltöltésre kapott ígéretet,
s ha az élet lesz olyan bàtor,
elüldözi az összes kísértetet,
lopott élvezeteknek hódol a lèt,
másra varrt ruhát próbálna feszt,
divatnak súgja a hamis igét,
igaznak mosott álmot ereszt.
Pflugerfefi2018. október 11. 20:11
@skary: valami ilyesmi:)
skary2018. október 11. 15:05
élet-halál
Pflugerfefi2018. október 11. 13:43
@kevelin: @Ametist: @Törölt tag: @Mikijozsa:
Örülök , hogy olvastatok!
Mikijozsa2018. október 11. 12:38
az élet az emberi lét...nyilvánvalóan egy hatalmas bonyolult rezgés a kozmoszban, káoszt é egyéb bonyodalmakat előidéző időzített bomba, s
"az ész torzzá hogyan gárgyul,
s gyászból lesz vigadalom,"...
ez az ami egyre inkább kíséri...kitűnően benne van minden versedben, gratulálok hozzá
Törölt tag2018. október 11. 12:33
Törölt hozzászólás.
Ametist2018. október 11. 09:23
Bizony, ilyen az élet :)
kevelin2018. október 11. 07:29
De nagyon jó vers,olyan mint az èlet minden benne van ami lènyeges