Èlet mint kàbulat

Menni kell tovàbb, megrágott csontokon,

élet adta dombokon, halmokon,

úgyis sikerül èveket mögöttünk hagyni,

ha nem, hát az csak selejtes hakni,

Zárt szobák, megcsúfolt életek,

lelkekben rekedt fénylő èkszerek,

mit mutat eme görcsbe rándult világ,

nyaklàncba keservet font hibàk,

Az ébredès keserű étcsokoládè,

a hangulat nyersen ordenàrè,

az èlet keresi a nyílt , szèp àlmokat,

hisz nem lehet mindenki kábult àldozat,

Csodálkozunk hisz nem ezt vàrtuk,

szeretetre , jóra szívünket kitártuk,

kivet a világ ha nem idomulsz,

alakulj, s nem a mélybe hullsz,

Ne figyelj oda, lehet nem a tièd,

sírba nem kisèr a bankból kivèt,

mindezeket mosollyal terheld,

s az àrgusokat szolídan hergeld,

Legyèl aki vagy, ne hagyd magad,

sótlan alak, kiben nem győz a harag,

ne sírj és ne igèrj, hisz tiéd is az èlet,

nevess hisz a lèt csupán ígèret.