FaLapok

Traviánban lángban égeg,

Küzdök gallal, germán néppel,

Rómaival, avagy Natarral

Becsülettel, s haraggal.

Vágok fát, vagy ások földet,

Gyártok impit, testőrt, hőset,

Ércet öntök, kemény karokkal,

Megküzdök a Natarral.

Búza földem szép és ékes,

Zúg a fűrész, igen éles,

Kemencémben lángol az agyag,

Reszket és fél a Natar.

....vesszen kard, égjen pajzs,

    a becsület megmarad.

    Nem a győzelem a fontos,

    hanem a harc....

… de jajj! Jön a Natar!

Úgy leütött, hogy csak na.

Valamikor az ezredforduló környékén.

(Ha érted ezt a verset, akkor Te sem vagy már fiatal!)

kar a karé
láb a lábé
láb a karé
karalábé

Aki sokat tanul, az sokat tud.

Aki sokat tud, sokat is felejt.

Aki sokat felejt, az keveset tud.

Aki sokat tanul, az keveset tud!

Aki keveset tanul, az keveset tud.

Aki keveset tud, keveset is felejt.

Aki keveset felejt, az sokat tud.

Aki keveset tanul, az sokat tud!

                            Logikus, nem?

Gyertek ki! Gyere  ki aranyos menyecske,

Reszkető bokrot néz négy  szem, epedve.

Meg is jelent rögvest két sudár menyecske,

Az egyik medve volt, a másik meg kecske.

Kikapott a kis rája,

Sokat jár a kis szálya.

Beszél ha kell, s hogyha nem,

Cserfes szálya csak pereg

Mamát kérdi -éppen most-,

Hogy a rája mért lapos?

Nézzük meg az angolnát,

Olyan kerek, mint a nád.

Ha a rája kerek lesz,

Hömbölögni is lehet.

Úszhat háton, oldalán,

Az lesz ám a jó világ.