FaLapok
Röpke gondolat
Valahol olvastam egy véleményt és megversesítettem:
Nyoja a vállam szüntelen,hogy eme szürke világbanem színvakként születtem!
Mennyi "majom" él a földön
"Ha Éva nem lett volna esendő,
És az almába nem harap bele,
Mit tehetett volna a Teremtő?
E BOLYGÓ CSAK MAJMOKKAL VOLNA TELE!
Így nekem nincs is egyéb teendőm
- Hívő vagyok! Cseppet sem hitetlen!-
Nem mondhatom, hogy itt ki a menő!
ÉVA! A FOGSOROD ODAKINN FELEDTED!"
(Idézet egy közösségi portálról, a barátom jóváhagyásával!)
Esküvő után 40 évvel
Mi már rég összejárunk. Szívünk azt morzézta:
Mi nem csak összeállunk, mint a krumplistészta!
Hitet teszünk egymásnak! Te nekem, s én neked!
Nem udvar'lunk egy másnak! Csak neked, s te nekem!
Jóanyádtól - félve- megkértem a kezedet!
Rögvest azt mondta: Itt van a lány, viheted?
-Mehetsz meccsre, ihatsz sört!- mondtad nagy kegyesen!
És ha kések figyeled a hajnali neszeket.
Azt hittem, hogy elvettelek! S lám, te elvettél!
Hosszú gyeplő helyett rövid kantárt engedtél,
S ha néha prüszköltem, csak csendesen nevettél.
Hittem, hogy vezetlek, ám mindig te vezettél. Az esküvői tortán negyven gyertya szépen ég,
Kajla vagyok, tudom. De ilyen ez a vén legény!
Köszönöm, hogy elviselsz, hogy boldoggá tehetlek,
… hogy még most is azt súgod a fülembe: szeretlek.
Travián
Traviánban lángban égeg,
Küzdök gallal, germán néppel,
Rómaival, avagy Natarral
Becsülettel, s haraggal.
Vágok fát, vagy ások földet,
Gyártok impit, testőrt, hőset,
Ércet öntök, kemény karokkal,
Megküzdök a Natarral.
Búza földem szép és ékes,
Zúg a fűrész, igen éles,
Kemencémben lángol az agyag,
Reszket és fél a Natar.
....vesszen kard, égjen pajzs,
a becsület megmarad.
Nem a győzelem a fontos,
hanem a harc....
… de jajj! Jön a Natar!
Úgy leütött, hogy csak na.
Valamikor az ezredforduló környékén.
(Ha érted ezt a verset, akkor Te sem vagy már fiatal!)
Ősz
Tarlón, s mezőn pacsirta szól,
Megsült már az új kenyér.
Aratógép víg zajától
Dagad már a büszkeség.
Rozsdásodó platni alól
Vidám lángnyelv kandikál.
Sült gesztenye illatától
Boros pohár táncra vár.
Elköszön a nyár a tájtól,
Búcsút int a fecske pár.
Hulló levél árvaságtól
Vörösödik, s földre száll.
Deresedik már a hajam,
Elröppent az ifjúság.
Nem gyűjtöttem aranyakat,
Utódom egy ifjú lány.