FaLapok

Valahol olvastam egy véleményt és megversesítettem:

Tarlón, s mezőn pacsirta szól,
Megsült már az új kenyér.
Aratógép víg zajától
Dagad már a büszkeség.
 
Rozsdásodó platni alól
Vidám lángnyelv kandikál.
Sült gesztenye illatától
Boros pohár táncra vár.
 
Elköszön a nyár a tájtól,
Búcsút int a fecske pár.
Hulló levél árvaságtól
Vörösödik, s földre száll.
 
Deresedik már a hajam,
Elröppent az ifjúság.
Nem gyűjtöttem aranyakat,
Utódom egy ifjú lány.
 
 

A remény az élet tengerén hitet adó legnagyobb sziget!

Csak azt nem tudom elérem én, vagy előbb hagy el a hitem.

Benzingőzben a sarkon,
míg fagylaltomat falom,
eszembe jutnak harcos
- t'án bűnös- gondolatok!

Nincs nehezebb s nagyobb dolog, mint büszkén önmagunk maradni,