FaLapok

Mi már rég összejárunk. Szívünk azt morzézta:
Mi nem csak összeállunk, mint a krumplistészta!
Hitet teszünk egymásnak! Te nekem, s én neked!
Nem udvar'lunk egy másnak! Csak neked, s te nekem!

Jóanyádtól - félve- megkértem a kezedet!
Rögvest azt mondta: Itt van a lány, viheted?
-Mehetsz meccsre, ihatsz sört!- mondtad nagy kegyesen!
És ha kések figyeled a hajnali neszeket.

Azt hittem, hogy elvettelek! S lám, te elvettél!
Hosszú gyeplő helyett rövid kantárt engedtél,
S ha néha prüszköltem, csak csendesen nevettél.
Hittem, hogy vezetlek, ám mindig te vezettél.

 

Az esküvői tortán negyven gyertya szépen ég,
Kajla vagyok, tudom. De ilyen ez a vén legény!
Köszönöm, hogy elviselsz, hogy boldoggá tehetlek,
 … hogy még most is azt súgod a fülembe: szeretlek.