Evanna blogja

 

Isten tudja, hogy van - és miért olyan jó,

sokszor eszembe jut a régi gyerekkor.

Nagy doktor az Idő! Medicinája tán,

hogy kedves emlékekre néha rátalál,

s a lélek borúja általa csendesül,

amint vihar után az ég is felderül ...

 

...nem volt még messze a háború ínsége,

az emberek szűken, nagy nehezen éltek.

Alig volt, kevés a mindennapi falat,

kinek földje termett abból sem sok maradt.

Jó emberek hoztak faluról élelmet

s történt, hogy nyaralni magukhoz elkértek:

"jót tenne a kisjánynak falusi kúra,

nem kell ríni érte, felhizlaljuk, úgy a’!"

 

Kis faluba vittek - ó, hogy keseregtem,

édesanyám távol, könnyeim peregtek.

A tiszta szobában vetették meg ágyam,

betakartak kövér, hatalmas dunyhával.

Meleg volt a dunyha, hát még a kemence!

- Kenyeret, kalácsot épp aznap sütöttek.

Aztán legyőzött a fáradtság, izgalom,

estike illata álomba ringatott.                         

 

 Forró éjszakából másnap korán reggel

kakas kukorékolásra ébredtem fel.

Sűrűsödő zajok, röfögés, kotkodács,

kivetett az ágyam e ricsaj hallatán.

Konyhából szűrődő csendes zajok, neszek,

oda settenkedtem kiváncsin, éhesen.

Idős néni volt, ki a házat ellátta,

fiatalok hajnaltól kint a határban.

 

"Jó reggelt!" - szólt rám, és kedvesen mosolygott,

 - mire illetlenül megkordult a gyomrom.

"Kalács az asztalon, friss tej is findzsában,

láss hozzá egyél no, ahol a’, rád várnak.

Vajat is köpülünk, tej még a zsétárban,

kútról hozunk vizet majd egy-két rocskával”

Néztem. Eddig tejet én bögréből ittam,

az mi, hogy zsétár, meg a rocska és findzsa?

 

Nem sokáig tartott az értetlenségem,

gyorsan tanultam az ottani beszédet.

Honvágyam csitult már, hisz kedvembe jártak,

felülhettem én is a kocsi bakjára.

Járomba ökröketszekér elé fogták,

vezényszó hajsz meg csá, s ballagtak nagy lomhán.

Majd barátnő is jött, sok csínyt elkövettünk,

kis boci nyakára szalagot kötöttünk.

 

Segítő szándék is csak úgy buzgott bennem,

fogtam a rocskát és vízbe eresztettem.

Csak egy mély gödör volt, a széle felázott

megcsúsztam, s a vödör gödörbe lerántott.

Nagy volt az ijedtség! - Most majd haza visznek

- gondoltam - és álltam derékig a vízben!

Semmi baj nem történt /kis szidást kivéve/,

nyoma sem volt másnap a nagy ijedtségnek.

 

Versenyeztünk ki tud szúrós tarlón járni,

- nem könnyű feladat, tudhatja azt bárki.

E nemes versenyben nem én voltam győztes,

a talpam sebes lett, szám sírástól görbe.

Fürödni jártunk a nagy Tarna patakra,

nem volt gondunk akkor az UVé sugárra.

Friss szalmakazalról vidáman szánkáztunk,

rosszaló pillantást mi egyet sem bántunk.

 

...mint mai kalandpark olyan volt az élet,

erőpróba, játék, izgalom - kis vétek.

Így telt el nyaraim pár gondtalan hete

ajándék, hogy máig visszaemlékezem.

Elfeledtetik, hogy mily rövid az élet

elűznek mosollyal sok keserűséget.

 

2020. 10.

 

 

 

 

 

 

A boldogság furcsa, félénk kis madár,

csábíthatja vagyon, fényes, nagy pompa,

fészket ott nem rak, rideg a kert, a táj,

bár kényeztetnék őt ízes magokkal.

 

Hol egyszerűen élnek, békességben,

harmóniában a bölcs természettel,

a szív riadót nem ver félelmében,

nem gyötrik lidérces álmok éjjel sem,

 

és erős edzett a lélek, jót remél

balsorsában, és ha nem várt szerencse

ráköszön, becsüli azt, csendes, szerény

marad, fennhéjázó ő soha nem lesz.

 

Ott rakja fészkét, bűvöl énekével,

köszönti a hajnalt a vágyott madár.

Ott háborítatlan, s teljes szívével

zengi a boldogság örök himnuszát.

 

 

2018. 04.

 

 

                                          

 

Hallgatom, nézem játékát,

figyelem szigorú homlokát.

Néha ellágyul arca,

semmi manír, cifraság/!/ nincs rajta.

Röpködve táncoló újakkal

- vagy inkább lelkével

varázsol szerelmi álmot, fúgát,

forradalmi etűdöt, mazurkát.

Hallgatom, nézem

- a jelzők oly szegényesek...

 

Bilincsbe vert „Tűzmadár" volt,

mely "börtönéből" szabadulva

lehetett csak önmaga, s élhetett,

kit nem hazája dédelgetett

a világhír felé. Más volt -

idegen a művészvilágtól!

De tisztelgett előtte Honegger,

és tárt karokkal várta Bécs,

Páris, New York, London

híres koncerttermekben.

 

Hallgatom - összeszorul szívem.

Nevét elegen ismerik-e vajon,

mint más, kedvenc, híres honfitársét?

Hetvenkét évet élt.

Életét szenvedés, emberség,

a tökéletesre törekvés jellemezte.

Francia földben lelt örök nyugvóhelyre

- virágot visznek-e sírjára magyarok?

Nézem - és hallgatom, hallgatom...

 

 

Cziffra György ez évben lenne 95 éves. A vers címe életrajzi regényének a címe, az idézetek is e könyvből valók.

 

A házról álmodtam, ahol megszülettem.

Mikor felébredtem még a sok álomkép,

régi emlék tovább kavargott fejemben,

s velem maradt soká, kitartó társamként.

 

Éles berregéssel váratlan jött a hír:          

kórházban a bátyám, súlyos állapotban    

- az aggodalomtól hogy tud fájni a szív! -

s azon a napon csak érte imádkoztam.

 

Ismerem jól, tudom, nem adja fel könnyen

a küzdelmet, hiszen kemény fő és makacs

- noha tudjuk, ez nem mindig előnye –

nagy akarattal küzd, és legyőzi  a bajt.

 

Birkózik erősen  a nyolcvan évével,

de vitorlázik még Ő lágy termikeken

fenn, a fodros felhők ringató ölében…

- Hát Bátyám, erősíts! Rajta, életre fel!

 

              Átváltozás

- vallomás Újév napján egy virtuális teadélutánon

Gyertek ma el hozzám vendégségbe,

Yes! Ez jó program Újév napjára.

Esik a hó, bús felhők az égen,

Nem való e téli idő másra,

Egy csésze finom, forró teára,

Szívélyes, meghitt beszélgetésre.

Néha a szó még várat magára,

Éber, de vágyik a megértésre.

 

Oranzs illatú tea gőze száll,

Rajta hintáznak a múló percek,

Bár az idő felettünk meg nem áll,

Álmodozás, mosoly lehetnének

Non plusz ultrája az együttlétnek.

 

Égjen a gyertya, meleg fényével

Vonzzuk lelkünkbe ünnep békéjét

A barátság szép, meghitt estéjén.

 

Az idő, sorsunknak nagy kreátora

Nem vár, még ha jön is a kárhozat.

Nem látunk, élünk meg annyi szépet,

Amit – de kár! – elvesztettünk  régen.

 

E két név összeolvadt, eggyé lett.

Viselőjétől  mégsem idegen,

Ami fontos, megmaradt a lényeg.

Nem divatosak, egyszerű  nevek,

Nemes az egyik - életet jelent.

A másik: kedves, könyörületes.

 

Epilógus:

Jó volt együtt lenni,

a titkom felfedni.

Játék volt ez, nem több,

mert a játék feltölt,

újra gyerek lehetsz,

gondod is feleded.

Kívánok most Nektek

boldog, szép Új Évet!

 

2016. 01. 01. Újév napján