Egy vasárnap

A házról álmodtam, ahol megszülettem.

Mikor felébredtem még a sok álomkép,

régi emlék tovább kavargott fejemben,

s velem maradt soká, kitartó társamként.

 

Éles berregéssel váratlan jött a hír:          

kórházban a bátyám, súlyos állapotban    

- az aggodalomtól hogy tud fájni a szív! -

s azon a napon csak érte imádkoztam.

 

Ismerem jól, tudom, nem adja fel könnyen

a küzdelmet, hiszen kemény fő és makacs

- noha tudjuk, ez nem mindig előnye –

nagy akarattal küzd, és legyőzi  a bajt.

 

Birkózik erősen  a nyolcvan évével,

de vitorlázik még Ő lágy termikeken

fenn, a fodros felhők ringató ölében…

- Hát Bátyám, erősíts! Rajta, életre fel!