Evanna blogja

Novemberi verőfény ragyog                              

– hamis képzelet…

Takarják a kék eget, s napot

szürke fellegek,

köd lepjen ezernyi virágot,

síremlékeket!

Lelkünket, mi örökké gyászol   

és  reménytelen,                         

karolja át a borongós ősz,

értő társ legyen                                            

bánatban. Arcunkon folyó könny     

ködpermet cseppel

öllelkezve  hulljon sírokra

emlékeinkkel,

maradjon örök mementónak:

feledhetetlen!

 

 

Majdani, égi találkozás reménye él szívemben,

s üzenem  rideg kőtakaród érintő kezemmel…

 

2015. november 1.

 

 

 

 

 

NOVEMBER 2.

Emlékezés a világháborúk áldozataira

 

Temető csendjében, finom neszezéssel

hullanak levelek sírok tetejére…

 

Egymás után sorban katonák sírhantja,

név, egy-egy fénykép is látható még rajta.         

Egykor fiúk, férjek, apák, kik szerettek,

és szeretve voltak,  harcba meneteltek

hittel, s hitték, hogy egyszer majd hazatérnek,

s álmodták a jövőt kint a csatatéren.

Pusztultak ezrével Királyért, Hazáért,

hőn szeretett, vágyott Nagy-Magyarországért.

Isonzó, Doberdó, Voronyezs, Don-kanyar

véráztatta földjén elvérzett sok magyar.

Hatalmi játszmában nem voltak Ők mások   

- hulláik fölött gyászdalt csak varjú károg -

 becsapott, kijátszott  ágyútöltelékek,

lelkükben megtartott hitnek erejével.

Könnyeim még ma is apámért hullanak,

gyertyát a sírjánál soha nem gyújthattam.

Névtelen katona sírjánál megállok,

lobog a gyertyaláng, száll Istenhez fohászom,

hogy békében nyugodjon  minden elesett,

kik hazáért haltak idegen földeken.

 

Temető csendjében, finom neszezéssel

hullanak levelek sírok tetejére…

 

2014.10.28.