Evanna blogja
SzemélyesEgy vasárnap
A házról álmodtam, ahol megszülettem.
Mikor felébredtem még a sok álomkép,
régi emlék tovább kavargott fejemben,
s velem maradt soká, kitartó társamként.
Éles berregéssel váratlan jött a hír:
kórházban a bátyám, súlyos állapotban
- az aggodalomtól hogy tud fájni a szív! -
s azon a napon csak érte imádkoztam.
Ismerem jól, tudom, nem adja fel könnyen
a küzdelmet, hiszen kemény fő és makacs
- noha tudjuk, ez nem mindig előnye –
nagy akarattal küzd, és legyőzi a bajt.
Birkózik erősen a nyolcvan évével,
de vitorlázik még Ő lágy termikeken
fenn, a fodros felhők ringató ölében…
- Hát Bátyám, erősíts! Rajta, életre fel!
Így kezdődött...
EGY ÉJSZAKÁM
Verset írok?!
Magamra rácsodálkozom!
Ki a múzsám, ihlető angyalom?
Álmatlanság!?
Hosszú átalvatlan órák,
múltidéző, nyugtalan éjszakák,
melyeken életem így élem újból át?
Kényszerű dac!
Józan elmém tiltakozik,
de tollam belső kényszer vezeti,
mitől zaklatott lelkem lassan megnyugszik.
ELÉRZÉKENYÜLVE
Gyermekkori sok szép emlék
Bódva patak, a gesztenyés.
Lelkedben mind belevésve,
mint eozin beleégve,
álmodban is visszatérnek.
Ó, siratod mind, Testvérem!
Háború és véres csata,
fogolyvonat, fogoly Apa.
Egy levélke jön csak tőle,
többé hír már nincs felőle.
- Árván maradt két testvérke.
Ó, sirassuk Őt, Testvérem!
Elmúltak már hosszú évek,
búcsúzik lassan az élet
és ki tudja? Tán már holnap…
Ők, kik hű társaink voltak
várnak ránk új csillaglétben.
Ó, sírjunk együtt Testvérem!
Ha már semmi dolgunk itt fenn,
vár ránk a családi sírhely.
Gyermekeink, unokáink
az emlékezet gyertyáit
együtt gyújtják békességben.
Ó, ne sírj, ne sírj Testvérem!
Van sok példa az életben
miből tanulni érdemes.
Ki érzékeny, azt ne bántsd meg,
s ha megbántottak bocsásd meg.
- Vízzé nem válik a véred!
Ó, ne sírjunk már Testvérem!
Két hetvenes, ”kistestvérek”
rég-volt múltat megbeszélnek.
Szkájpjuk fárad, ők maguk is,
ideje most már aludni.
Könnyebb talán így a lélek -
hát, jó éjszakát Testvérem!
2014. 11. 04.