Esszencia

Hogy ki vagyok én?

Tudod te azt!

Aki a kezét adja, hogy segitsen, de neked az egész karja kell.

Aki a szívét adja, hogy együtt érezzen veled, de neked a lelke sem elég!

Az ember vagyok, akit tegnap is láttál a tükörben és még ma is fogsz.

Akiben nem bíztál igazán soha, pedig egyszer sem verne át.

Az vagyok aki a füledbe súgja a helyes választ, de te nem foglalkozol vele, és inkább a saját fejed után mész!

Az az arc vagyok, aki az íriszed tükrében látható. 

Hogy ki vagyok én?

A naív emberi lény, akit bármikor átverhetsz.

A nagyszájú szókimondó, akinek levernél egy nagyot, mert tudod hogy igaza van!

Az az ismerősöd, aki nem sértődik meg rád, ha egy igazi nyavalyás voltál... akkor sem.

A kövér disznó, vagy az csont és bőr gebe a kirakat tükréből, akibe a haragod és a gyűlöleted fojthatod!

A részeg, akit a pohár alján látsz.

Hogy ki vagyok én?

Még mindig nem tudod?

Az a bútor vagyok aki éjjel eltöri a lábujjad, és az ordítás ami akkor felszakad belőled.

A betegségedben is és az orvosod szavaiban is ott vagyok, de a kezelés is én vagyok.

A szúnyog vagyok a füledben, aki nem hagy aludni éjjel.

A viszkető csípés a testeden, a fájó hólyag, melyet káromkodva elvakartál...

Az vagyok! Igen az! Az, aki éjjel nappal azon dolgozik, hogy te ember legyél!

Hogy ki vagyok én?

Hát mocskos mód kivagyok!

Az aki mindig hív telefonon, ha hülyeségre készülnél...

Az vagyok aki már csak magánszámról mer keresni téged, mert elutasítottad a hívását folyamatosan!

A megérzésed vagyok és a lelked, aki az utolsó pillanatig is hisz benned te ..... !

Tudod ki vagyok.... Én Te vagyok! Te pedig én!

Ki lennék, ha nem más, mint a lelkiismereted...

/Róth Lajos/

Hogy mi a szépség?

Szubjektív fogalom. Mindenkinek mást jelent. Számomra a test vonulatai mögött meghúzódó világ! Fény és ragyogás, ami belülről árad.

A szeretet illúziója, mely egy életen át képes hályogot növeszteni szemünkre.

Lelki esztétikum, mely megszépít mindenkit. Megszépülsz attól, ha vidámabb, élettel telibb ember vagy mint az átlag.

Hogy mi a szépség?

Kérdezd a hernyókat, pókokat, bogarakat, békákat, akik azt fogják válaszolni: a hasonszőrű társuk a legszebb a világon.

A szem bizonyossága, még akkor is, ha másnak nem tűnik gyönyörűnek, hiszen a többi érzéked mind alátámasztja ezt a tényt.

Hogy mi a szépség?

Mikor a lelked kivetül az anyagra, és varázslatossá teszi a fizikumod. A szeretet testi megnyilvánulása, mely szépítőszer gyanánt a vidámságot, a jó kedélyt, és a boldogságot használja.

Hogy mi a szépség?

Olyan nehezen hihető "dolog". Főleg akkor, ha neked mondják. Viszont ha a másik szemével és lelkével látnád magad, egyből meváltozna a véleményed.

Minden apró, vagy nagyobb hibája ellenére is neked ő a leggyönyörűbb ember akit valaha láttál!

Hogy mi a szépség?

Még kérdezed? Nézz a tükörbe. Látod amit én látok? Te vagy a legszebb...

/Róth Lajos/

Képzeld el, hogy az életünk egy nagy virágoskert. Gyümölcsfák és haszonnövények halmaza is. Mi magunk nem vagyunk mások, mint a kertészek!

Minden egyes nap, mikor a nap felébred álmából, mi gondosan ápoljuk napnyugtáig a sok sok növényünket.

Van amit a magunk boldogságra ültettünk. Van amit emlékek magjaiból csíráztattunk. Illetve a legkedvesebb növénykék azok manapság, amiket ketten ültettünk, és együtt gondozunk. Ezekre nagyon kell vigyázni, mert nem a szemeddel, hanem a szíveddel és a lelkeddel gyönyörködsz bennük. Általunk van illatuk és küllemük.

Időnként előfordul, hogy szelesre fordul az idő, és elfekteti a virágokat. Vihar érkezik, és letöri a fák és bokrok ágait! Fagy köszönt be, mely csont keményre fagyasztja a termést! Tikkasztó hőség perzselheti szárazra a leveleket. Az ősz kopaszthatja fáink lombkoronáját, az elmúlás gyönyőrű színeibe borzolva.

Olyankor mit csinálunk? Eldobjuk magunktól a kertet, és hagyjuk, hogy az évszakok, vagy a szélsőséges időjárás kipusztítson mindent, ami azelőtt tündökölt?

NEM! Túl rövid ahhoz az élet, hogy veszni hagyjuk azt a pompát, amit tetteinkkel és érzéseinkkel varázsoltunk gyönyörűvé! Az élet rendje, hogy dacolnunk kell a kihívásokkal.

Sajnos lesznek elhalt virágszálak, korhadt fák, rothadó termés, melyeket el kell távolítanunk, vagy komposztálnunk, hogy ismét gyönyörködhessünk az általunk gondozott szépségben.

Akár a lelkünk. Mint a dolgok bennünk...

Az igazi kertész, amilyenek mi is vagyunk, nem adja fel. Újra nekiállunk. Már tudjuk, megtanultuk, ha jön a hideg, akkor lámpások melegével óvjuk lelkünk szirmait. Ha jön a szél, akkor szélfogókkal zabolázzuk meg azt. Ha jön a vihar, akkor fáinkat támasztva óvjuk meg a pusztástól!

Mikor érkezik a hőség, figyelmesen és szenvedélyesen locsoljuk a liget élőlényeit. Mindegyik hálás lesz, amelyikre időt és energiát fordítottunk.

Egy jó kertész minden esetben tanul a hibáiból, és talpra áll.

Ha én csak egy fa lehetnék a kertedben, akkor Tiszafa szeretnék lenni a liget közepén!

Érett korba érése lassú mint a diónak, vagy a tölgynek, de a leghosszabb életű mind közül. Akár 2000 évet is képes átvészelni.

Egy kemény, de roppant elasztikus fa. Mély gyökerei által a múlt ismerője, aki segítséget és bölcsességet adja ahhoz hogy újra magunkra találjunk, újjászülessünk és regenerálódjunk. Magassága eléri a felhőket. Az égbolt és a föld összekötője. Örökzöldje pedig mindig az örömöt, és a nyugalmat sugározza. Rugalmassága miatt pedig ellenáll a természet viszontagsagainak.

Igen... Valóban Tiszafa szeretnék lenni nálad. 

Legyen bármilyen szél. Legyen bármilyen pusztító vihar. Én mindig ott fogok állni kitartóan.

Megölelhetsz, én vigaszt fogok adni. Megmászhatsz, hogy messzire láss a horizonton. Lepihenhetsz tövemnél, ha nyugalomra van szükséged. Gyönyörködhetsz bennem, hiszen neked ragyogok. Szerszámot is készíthetsz ágaimból... jó hasznukat fogod venni ha gyomlálni, ültetni, vagy gondozni kell a kertet.

Szeretnék az a fa lenni, aki mindig hálás lesz érted, aki mindig ott van és ott vár. Szeretetével, biztonságot adó mivoltával végigkísér az életen át!

/Róth Lajos/

Darabokra törtél. Megkínoztál. Legalábbis akkor úgy éreztem, hogy ami velem történik, az csapás rám nézve.

Sokáig nem találtam a darabokat, hogy a helyükre illeszhessem őket, így nem is értettem semmit. Féltem neved és az emlékeket, mint tüskéket nyomtam mélyen a bőröm alá, hogy ne is lássam... ne is érezzem őket. Ma már rájöttem, ez hiba volt. De ezektől a hibáktól lettem az, aki most vagyok. Ezek az emlékek edzették lelkem, hogy az lehessek, aki itt áll előtted.

Köszönöm, hogy megcirógattad arcom, mikor megbocsájtottam. Köszönöm, hogy azt mondtad: Büszke vagy rám, amiért a tanításnak szánt próbáid kiálltam.

Megöleltelek, majd könnyeimmel küzdve megköszöntük egymásnak a hosszú éveket.

Letörölted a cseppeket az arcomról, és elbúcsúztunk.

Ég veled Múlt! Csak a jóra fogok emlékezni, és a tanításokra! Ígérem! Szinte az összes tüskét kihúztam, illetve majdnem minden tátongó üres területet feltöltöttem magamban a jó, és pozitív dolgok hordalékával. Akadnak darabok amiket nem tudok még helyre tenni, de léteznek azok a finom kezek akik segítenek a helyükre csiszolni.

Itt állok, és nézem ahogy távolodsz. Örömkönnyek mossák szemeim, hiszen visszakaptam az eltűntnek hitt gyerekkorom. Közben pedig elismeréssel tekintek arra a férfira, akivé váltam.

Szeretem és elfogadom magam végre. Még nem az igazi a kép, de az illúziók és berögzülések lassan elillannak a tudatom ingoványos területeiről. S közben ünneplőruhát ölt lelkem, hogy új vendégem fogadhassam, aki szeretett volna mindig is meglátogatni. Csupán nem adtam soha esélyt neki.

Üdvözöllek Élet! Jó, hogy megérkeztél! Köszönöm a kitartást, és hogy nem feledtél. A magamba vetett hittel, és reménnyel adózom útjaidon. A vámot pedig a Jelen fogja meghatározni...

/Róth Lajos/

Nézem a szemeid. Már láttam őket valahol - ez az érzés kerít hatalmába. Nem tudom nem levenni tekintetem azokról az elbűvölő íriszekről. A táguló pupillákról, amik árulkodnak. Te is felismertél engem. Ugyanazt látod, ugyanazt érzed, ez nem szimpla flört.

Gyönyörű nő vagy, mindent felemésztő kisugárzással. A szépség attól kezdve, hogy megéreztem a lelked, más fogalom lett. Megfogtam finom kezed, és magamhoz húztalalak. Mellkasunk felizzott, energiáink találkoztak, felforrósodott a levegő is tőlünk. Egymáshoz tapadva szinte azonnal belefogytunk a pillanatba, mint napba a hold. Összeforrt a spiritusz, mint két bodobács a kora nyári flaszteren. Ismét pillantások, forró csók, szorosabb ölelés, színházi függöny libben. A tapsvihar elmarad, hiszen az előadás most kezdődik igazán.

Csend lett, és a külvilág is megszűnt körülöttünk. Nem volt szükség szavakra ettől a perctől. A szívverés beszélt helyettünk. Mint két összehangolt óramű, úgy rezegtünk tovább. Az idő pedig? Kérlek... az idő megsemmisült.

- Jó hogy itt vagy! - Gondolod

- Jó hogy itt vagy! - Mondom

- Honnan jöttél? - Gondolom

- Ahonnan te! - Mondod

Már az első perctől nem érdekel a "Ki vagy?", hiszen az motoszkál bennem: - Isten hozott itthon. Ebben a furcsa szívben.

Ellopjuk egymás gondolatait. Kimondatlanul is halljuk a másik hangját. Valamelyik párhuzamos univerzum szülöttei vagyunk, és a véletlen... nem... nincsenek véletlenek, és még a közhelyek is jól esnek.

Hiába a textil, teljesen meztelenek vagyunk. Minden kimondva a legnagyobb őszinteséggel, minden érezve, semmi nem marad rejtve.

- Csak egy ilyen kisasszony jön az életben, mint Te! - Mondom, és kapok egy csókot.

Csak egy ilyen találkozás adódik, nincs több. Igen, hirtelen betoppan a komfortzónádba. Felforgat mindent akár egy trópusi ciklon, és nem esel kétségbe, nem riadsz meg, és nem próbálsz ellenállni. Megszűnik az a hiányérzet, amit mindig is éreztél.

Vigyáztok egymásra, és tudod, hogy egyikőtök sem engedné meg azt, hogy elveszítsétek a másikat. Bármelyik fél billen ki, a másik szeretete mindig visszahúzza. Az elején nehéz, és néha hihetetlen. Tükrök vagytok, tanuljátok egymást. Gyakorolni kell. Türelmesnek lenni. Kompromisszumok köttetnek, de annyira erős a szeretet, hogy felülírja mindet. A legszebb pedig, hogy a szeretet mindenen is átsegít. A legmélyebb lelki óráitokban is. Hisztek egymásban. Nem tudtok egymásról lemondani, mert együtt kerek a világ. Mert mindig ott vagytok egymás szívében. Egymás gondolataiban. Mert egymás vérévé váltatok. Mert egyek vagytok... EGY EGY EGY EGY! Egy lélek két testben.

Mert Ő van megírva neked, senki más!

/Róth Lajos/