Még soha

Még soha nem léptem át országunk határait.

Soha nem láttam a tengert. Nem tudom milyen lehet mezítláb túrni a homokos partot, és azt sem tudom milyen magas hegyek tetejéről végignézni a napfelkeltét.

Soha nem éreztem az otthon melegét igazán. Azt sem tudom, hogy egy anya milyen szemekkel nézhet a felnőtt gyermekére. Büszke lennél rám anyu?

Soha nem tudtam megtapasztalni milyen az apai szeretet, és soha nem hittem apám erejében.

Nem tudom hogyan működik egy rendes család, csupán elképzeléseim vannak.

Soha nem kaptam igazi születésnapi ajándékot, csak egy kivétellel. Születésnapi bulit sem rendezett nekem senki igazán.

Még soha nem volt olyan párkapcsolatom, ahol eljegyeztem volna valakit. Nem is tudom, ezek a dolgok hogyan működnek. Ha belegondolok, egészséges párkapcsolatom sem volt soha.

Viszont azt tudom, milyen árvának és magányosnak lenni egy ekkora világban.

Arra is rájöttem hamar, milyen felnőni.

Megtanultam csak akkor panaszkodni, ha már nagyon fáj idebenn.

Tudom azt is, hogyan kell a félelmeimmel megvívni, és azt is megtanultam hogyan kell egy mosoly mögé rejteni őket.

Ma már képes vagyok szembeszállni magammal, és bármikor képes vagyok nemet mondani, ha valamit nem akarok.

Mikor fáj a szívem, már csak a szemeim árulkodnak erről.

Megtapasztaltam elveszteni szeretett embereket, és azt is, milyen nehéz utánuk az élet.

Ma már tudom, milyen felemelkedni a pokol mélységes bugyraiból egy hosszú zuhanás után.

Hogyan kell erősnek lenni, mikor mindenki feladta körülötted.

Ebből megtanultam azt is, hogy soha nem lehet feladni semmit, és a remény lángjait hogyan kell tovább taplálni, ha már a remény maga is haldoklik.

Tudom hogyan kell megállni egy pillanatra és elcsodálkozni a természet gyönyörűségén. Hogyan kell nagyot álmodni a csillagos égbolt alatt.

Arra is rájöttem, hogy varázslatos élmény egy csodálatos nő kék szemeire ébredni reggel.

Azt is megértettem, milyen elengedni ezt a szempárt, és milyen egy új barátot köszönteni a személyében.

Hogy milyen érzés őszintén mosolyogni, és szeretve lenni.

A rég nem látott testvéreim megölelni, és könnycseppet ejteni örömömben.

A legfontosabb pedig amire rájöttem, hogy soha nem vagyok egyedül.

Azok a dolgok pedig amik velem történtek eddigi életem során, mind kellettek ahhoz, hogy az legyek aki most vagyok.

/Róth Lajos/