Nyolczöt ezer és negyven perccel később

Edeke• 2017. június 15. 15:35

Olyan régen jöttél hozzám, mint régen

Vártam, hogy elmegy valamit mondani,

De csöndben, csak álltál, mint egy membrán a jégen

Nem bánom az elmédet

Az álom a kutyaként jön a csontba

Nem ad neki farkát,

Rotten fogak - bármit is mondok -

Megijeszt engem és elhagyja a szenvedést

Hiányzol, ás és megölik

Életem vágyott,

Mint egy kurva, ha pénzt látsz, a szívemből,

Engedje meg az életet

Nincs szó, hogy mit mondjak

Nincs elég sikoltásunk,

Leírni a lelkemet a tetováló gépünkhöz,

Elég gyorsan meghalsz

Csak egy hónap, majd egy hónap

Csak négy évig tartjuk álmainkat,

De a veszteség a karma szerint történik

Sötéten rázza őt a mókusba.

Gondolatok

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Edeke2017. június 22. 20:10

https://www.poet.hu/vers/214117

KÖSZÖNÖM

DJ2017. június 22. 15:13

Szebb az eredeti... amiben nincs mókus ;)

Edeke2017. június 21. 22:22

@DJ: Ugye? Még az is lehet, hogy egyszer olyan sikerül ami jobban fog tetszeni, mint az eredeti

DJ2017. június 21. 18:04

@Edeke: Majd elolvasom. Kíváncsi vagyok az eredetire.
Egyik blogodban megjelent versednél olvastam ezt az oda-vissza fordítást, akkor ki is próbáltam a sajáomon. :)) érdekes lett a végeredmény...

Edeke2017. június 18. 15:14

@DJ: A megjelenés előtt álló verseimet szoktam mostanában itt így megjelentetni. Csak ez az első ahol ezt nem irtam le. Kíváncsi voltam rájön e valaki. Rájöttél. Köszönöm. Ezt most angolból fordította a google oda vissza, de volt már ettől durvább is. nekem az utolsó sor tetszik...hogy jött a mókus???

DJ2017. június 18. 14:20

Hmmm.... Mi ez Google fordító???? Magyar kínai-kínai magyar?
(Vagy csak nem értem a kimagasló tehetséget?)