Világunk

EDY•  2014. július 29. 23:20


Tizenhárom éve egy bénával alszom
ugyanabban az ágyban.
Talán már nőről álmodik.
Fiam. Istenem. Levegőm.
Ránk szakadt pajtában az alkony,
ma nyári nap, holnap jégeső.
Egy lampionba gyűjtögetem  sorba,
ami lehetne, ami volna.
Kétéves múlt, amikor ruhámban
fényesre töröltem neki egy almát.
Azóta tartom.
Hiába nőtt ki bennünket
tucatnyi nagykabát,
sorban összehajtom,
kicsit a nagyra, aztán vissza,
mert egy kell,
ami a könnyeket felissza.
Bodzabokor mögött felejtett bújócska,
a szobában néhány karcsú lány,
pár üveg bor, egy bizonyítvány,
egy mosoly.
Egészen aprócska.

Rajtam csüng szava,
a ki nem mondott első.
Dekor-ráció,
mint a csöppnyi szájtól érintetlen emlő.
Már nem aggaszt a halálközelség,
csak nagyobbra növel, s ég
bennem, akár a  szeme.
A bűntelen.
Hogy megmaradjak
átzuhanok rajta szüntelen.
Megint,
megint a holnaptól félek,
hasogatják lampionunk szürke pengeélek.
          
                  *          
Néha eszembe jut egy férfi,
egy ölelés csak,
egy inggallérnyi.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

anci-ani2018. február 13. 12:07

Könnyfakasztó! Szívbemarkoló, megható verssorok, sors.

njzsike2015. április 8. 11:52

Nagyon régen jártam Nálad, pedig annyira szerettem régen is az írásaidat. Ma egy gondolat kapcsán eszembe jutottál és valami becsesre, igazra, értékre vágyva felkerestelek. Érdemes volt.
Gondolatban megölellek most is, mint mindig verseid olvasása után.

EDY2014. július 31. 12:18

Nagyon köszönöm, hogy olvastatok, és a szeretetet, amit kapok tőletek:)
Ölelek mindenkit,
Edy

Törölt tag2014. július 31. 10:09

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. július 31. 10:09

Törölt hozzászólás.

BakosErika2014. július 30. 17:59

Szívembe markoltak soraid, kedves Edy!
Hatalmas vers tele szeretettel és fájdalommal..

Molnar-Jolan2014. július 30. 16:36

Gyöngyszem a vers. Kagyló kínjából izzadt... :-(

19702014. július 30. 16:13

Itt voltam, olvastalak...és csak annyit, hogy ritkán hatnak így rám versek, ami ennyire szíven érint.
Ölellek, Edy!

miriam2014. július 30. 15:49

Hatottak a szavak, a mondatok... oly átérezhetővé vált, hogy láttam a béna testet,... téged, ahogy teszel-veszel körülötte... s éreztem az anyai szív összes fájdalmát...
Csak mélyről kiszakadó vers képes ilyenre...
Csodálatosan megírtad Edy!

Mamamaci402014. július 30. 14:02

szelíden könnyes, előtted le a kalappal!

Kicsikinga2014. július 30. 09:56

Jaj, a szívewm!
Most egy jó ideig nem tudok mást olvasni!

Drága Edina, előtted, mint költő előtt, és mint EMBER előtt is, fejet hajtok, ami annyira kevés, hogy nagyon!

csillogo2014. július 30. 08:17

Szívbemarkoló ez a vers EDY!
"Hiába nőtt ki bennünket
tucatnyi nagykabát,
sorban összehajtom,
kicsit a nagyra, aztán vissza,
mert egy kell,
ami a könnyeket felissza."
......

skary2014. július 30. 05:59

niniéggyedy

Torpilla31812014. július 30. 00:44

Nem tudom mit emelhetnék ki...

Azt tudom csak, hogy az ilyenek olvasása után szoktam ezt érezni:

brrrrrrwoooowwww!

puszim!!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom