Stáció

Cs-Janos2023. április 12. 17:41

@csillogo: Az Ego is és minden ellentéte a természetesnek beletartozik a közömbösségnek halmazába. Én viszont taszítom az efféle embereket a környezetemből. Viszont azt vettem észre magamon, hogyha túl sokat kapunk az ilyenből, mint a közöny, egy idő után már engem sem érdekel, ha valaki velem olyan, azzal én sem TUDOK másmilyen lenni. Véges a lelkem határa.

csillogo2023. április 11. 20:31

Ez a tartó - ez lehet pl. az ego (is), ha "elbutítjuk" akkor nem látjuk a horpadásokat se.
Nem tudom, amúgy könnyű-e annak aki mindig közömbös tud maradni, szerintem nem boldog!
Ezt csak úgy gondolom, szép napokat János!

Cs-Janos2023. április 10. 16:17

@Mersinho: @Rozella: @okeanus: Egyben válaszolok mindhármótoknak, hiszen egy a burka mindennek. A körülményeket sajnos naponta hordozó napjainkban érezzük, látjuk, éljük meg. Rozella szépen körül is írta, mi a legjobban átfogó választ nyújt és fogalmakat. Minden a tények erős látványát és magunk világát világítja át. Az önzés, a kapzsiság, az egymáson tiprás talán túlnyomó részben lett több, mint az elsődleges feladatunk, mert úgy gondolom az lenne, hogy jobban figyeljünk, jobban segítsünk, mint sem azt kezdjük el élni, amivé lenni nem szeretnénk, gondolok a negatív oldalra itt. Nehéz egyensúlyba tartani magunkat is, ha minden felől a romba döntő és közömbös életmódot vagy lelkiséget élő társadalom nem engedi, hiszen a sok kapott negatív élmény sajnos egyre jobban szólít meg egy olyan hangon egy idő után, hogy vajon fontos-e még és számít-e még, hogy ki tudd mutatni lényed, mely tisztább és nem annak szentesült, mint azoké, akik valahogy minden gátlás nélkül tudnak úgy létesülni, ahogy Te vagy én, bárki aki több átérzéssel szeretne élni, és az értékeket tartja első sorban maga előtt is vagyis inkább úgy mondom, akik belülről élnek és léteznek. Mert sajnos ma valahogy úgy látom és tapasztalom, hogy egyre inkább nem lesz már ez fontos, pedig enélkül egy pulzustalan világ szívében találjuk magunkat. És igen, ki vagyunk szolgáltatva. Szép gondolat, hogy vannak, akik próbálják menteni még a menthetőt, és úgy gondolom kell is, hogy ez a vezérvonal ne tűnjön el, hiszen mik lennénk anélkül... Elidegenedés. Végül ezt eredményezi minden, amivel nem törődnek, nem foglalkoznak. És legvégső sorban valóban már úgy érezhetjük, hogy elidegenülünk önmagunktól is, de ez már úgy hiszem annak az eredménye lenne, ha már hagytuk magunkat azzá válni, amivé lenni nem akartunk. Viszont tény, hogy sajnos lehetséges.

Köszönöm, hogy itt voltatok, szóltatok, írtatok pár gondolatot!
Én még próbálom a jóhiszeműség ösvényeit bejárni, és még jobb találkozni ilyen lényekkel, hiszen több ezer éve tanítja a történelem és sok más, hogy ne legyen dogmánk a szeretet hiánya.

okeanus2023. április 10. 11:36

Az V. stáció "hőse" Simon, igazi vesztesei mi vagyunk, akik restek vagyunk, nem tudunk, vagy nem is akarunk segíteni. Elidegenedés a világtól, egymástól és önmagunktól...

Rozella2023. április 10. 11:29

Azt hiszem, az emberek egy jó része nem csak közönyös, hanem alapvetően önző és kapzsi, a másik része szinte bénult, mert abszolút kiszolgáltatott, - kvázi üveges tekintettel réved a "mozira" amit vetítenek neki.. és van egy kisebb rész, aki a "szeretet vesztőhelyén" még menteni próbálja a menthetőt. Lehet félreértelemezem, de inkább érzem, mint értelmezem a soriadat...és talán ez nem is nagy baj.

Mersinho2023. április 10. 08:52

es nehez ebbol a tartobol kimaszni
nagyon nehez