Black blogja
'1 gitár
a távolban sír egy gitár,
minden akkordja más és más,
mégis mindegyik fáj,
mint a szellő lengeti a fák dalát
elmúlt megint egy pillanat,
s nem változott semmi de semmi,
csak az idő haladt tovább
a távolban sír egy gitár,
minden akkordja hamisan szól,
hozzátok szól de senki sem hallja,
mint egy borotva belevág
az ereket metszi már,
s nem változik semmi de semmi,
csak az idő halad tovább
a távolban sír egy gitár
csendesen játszik rajta a halál,
unottan ülök a fa alatt s hallom
ahogy a dal hív menjek már,
de lusta vagyok s maradok még
s nem változik semmi de semmi
csak az idő halad tovább
hangok
ma nincsenek hangok
nem szólnak a harangok
lépteim elnyelik kihalt sikátorok
ahol csak néhány éhes szem kopog
vagy ez is csak egy látomás
egy sötét hajnalon semmi más
kitaszított
egy ember próbálok lenni
ki hajnalban kel
s amit nem jól tesz
azért kiheréli az élet
félelmetes csendje
hogy szétfeszítse fájdalmas üvöltése
reggel vagy este
ne ébredjen vele senkise
útálja az anyja
apja, testvére
egyre jobb a történet
már halott sem lehetek
szenvedni is felesleges
kapok egy pofont jobbról
aztán balról már nem is várom meg
inkább eltűnök innen
ne ismerj többé meg
elporhadok elvesztem
-zs-
eleve
eleve elítél a társadalom
én itt hagyom új lenyomatom
most remélem örültök
ostoba állatok
gyilkos kezeitek torkomon
érzem szinte élvezem
ahogy halálom akarod
nem vagy különb mint
aki kést szúr belém
én békés voltam
síromra ennyi felirat elég
tesinek
köszi tesi
csak esik az eső
nincs már sok időm
ha le írom egy lapra
nevetünk majd rajta
valamikor, valahol
nem hallja senki
nem érti meg senki
nem kell féltékennyi lenni
csak szeretni kell ennyi