Black blogja

egy az egyben, fordlj velem szembe
a padlón elterülve
csak mint egy apró halál
ellökött magától a világ

egy hibából, egy kőből
fakasztok könnyet, könyvet
hogy legyen egy könnyebb:
az a csepp vér

elfelejtett szavak helyett
folyton vádak, izzadt testek
csak kilöknek
a messzeségbe

fantom az éjszakában
leszaggatott körmök
orchideákba, vetve
régmúlt csodákat
újra keresve

-zs

ez egy tükör, néha ketté töröm
ne lássam magamat,
ne érezzem saját szagomat

egy reggeli halál,
egy ütés az arcomba
virágokkal övezett napalmbomba

fekete rózsa,szét tört váza
egy fekete holló magányomban
olcsó, kávé, erős cigaretta

elindul a nap,
felhőkből facsar ki
az élet mindennap

menny vagy pokol
egyszerre repülök, s zuhanok
magamban kínlódom

hogy legyek jó, vagy rossz
a végelszámolás ha jön
nem értem sorsomat

-zs.-

nem halhatok meg,
minden áldott reggel
az óra mindig felébreszt
némán, szólok magamhoz
ezek után jobb lesz,
élvezem a percet,
csak lassan indulok
kihalt utakon,
kiástam már holnapom,
temetek valamit
mi az magam, sem tudom

-zs-

elviszem a tetőt, a felhőt ne essen
rád az eső, s ki az, az Ő:?
hogy újra megfogjam két karod
vágj földhöz tudod nem vagyok jó
ismét pörög a film, hova rakták a holnapot?
csak szunyókál,aztán újra felragyog
ha  hagyom,ha hagyod
hidegen vagy melegen
ölve vagy halva engeded,
engedem ha felültet a világ,
az óriáisi nagy kerékre
a föld játszóterére
s elenged a vidámpark
amikor újra kar , ölel kart
ott a csók s a szerelem
talán de csak talán
változtathadnád meg az életem
inkább:
nem..

-zs-

felőlem, jöhet aminek jönnie kell
aztán majd leírják valahol
figyelmesen olvastam -e
el a kis betűs részeket
persze hogy nem, tudom
mégis mozgok mert úgy akarom
a zajt, a csendet egyszerre a mindent
hogy ne éljek, csak veled
fogom, nem engedem az
-érzést-
amit te adtál nekem
van még néhány életem
csak addj egy kis időt
s némi levegőt
hogy éjszaka
is öleljelek

-zs-