Black blogja

Erre a világra szültél anyám,
ahol elvették játékszerem
vele a sorsom, s az életem,
ha előre nézek csak, keresek a látóhatáron
egy érdemes hajót,
mely velem majd elindul
a semmibe,
s végre ön pusztíthatom
magamat
nem kértem semmit,
Istennek kezébe adtam sorsomat,
mégis fekete falakkal vettem
körül  testemet
tudom nehéz a teher,
mint egy bűnös, hordozom
nyakamba akasztott
örökké belém égetett láncomat

holnap ismét nevetek

-zs-

konkrétan..
ismerem az életet
konkrétan..
kerülöm saját
tekintetemet,
hogy ne ismerjem meg
véleményedet,
mit a föld sójából
analizált ki a rendszer
rólam,
mint egy hiba
mely túl hízelgő lenne,
elég, ha én tudom
íriszem, mit vonz
álmomban
a holnaphoz

-zs-

nagy a baj ha nem értem a jeleket, nevetnek
hogy nevetek s örök harc az életem?
vagy egy csavar s holnap egy szenvedélyes csók
egy pohár lazulás, politika vagy fáradt
zuhanás az ágyadon,
s megint fent a hegyen, mert épp kijön a lépés
izmokon dolgozó hideg acél, a cél:
érték
az értéknélküliek között
ön,
vagy nem ön:
de mindenképp kritika
néha lehet vad erotika, de nem sírás
állandó ostoba nyavalygás?
inkább,
egy  zsíros kenyér olcsón
eladó valahol a világban
attól még a 365-ből
én igazán....élek

-zs-

figyelem a hangokat, az akkordokat
hogy megöljem a pillanatot
mikor reggelente zenélni tanulok..
s te csak azt hiszed egyyszerűen vagyok
pedig sokszor csak éhen halok
nevetem a nevem
temetem az életem

-zs-

elsőszámú közellenségként
vágom a nyelvem
el..
de a fogammal harapok
a karjaimmal foglak
szememmel látlak
a szívemmel meg?
..érezlek
a kezeimmel vétkeztem
a számat nem jóra használom
ha nem érzem csókodat
csak szavakat lökök:
eléd,
elétek,
s eljön az idő
mikor lemosom
testemet,
megvilágosdom
örökre
mert így lesz jó:
nekem..

-zs-