Attila58 blogja saját versek
SzemélyesSzívfájdalom
Szomorú a szívem ezen az ünnepen,Mikor csak barát és ismerős köszönt fel.Közöny lett az úr,nincs család,se szeretet,Nem vagyok fontos,nem jelentek semmit sem.
Mintha vadidegen lennék nekik,Hogy mi van velem, az őket nem érdekli.Hiába is nyújtanám feléjük kezem,Hideg űr vesz körül,nincs semmi tisztelet.
"n"
Tűnődés
Csak merengek némán egymagamban
Nem tudom,mit hozhat még a holnap..
Miért mérgelődök sok rossz dolgon,
Tehetetlen vàrom,hogy elbukom.
Bár az éveim elszálltak gyorsan,
Tapasztalatot adtak,jót,rosszat.
Van-e még időm őszintén élni,
Nem csalódni,mindennek örülni ?
Kíváncsi vagyok és türelmetlen,
Tanácstalan mint apró kisgyerek.
Szeretnék választ kapnni mindenre,
Hogy nem hiába vagyok,lérezek .
"n"
Utolsó szösszenet
Ha meghalok,ne temess el engem,
Csillagos ég legyen szemfödelem !
Ne mondj imát,hisz ezt nem érdemlem,
Ne szólj semmit,csak emlékezz csendben !
Nem leszek röghöz kötve,temetve,
Szabadon szárnyal végre a lelkem.
S ha hiányznék, csak,gondolj majd rám,
Szívedben engem mindig megtalálsz !
Pórból lettem,és őszintén éltem,
Nekem ritkán jutott öröm benne.
Az élet csak színjáték, küzdelem,
S benne kevés a barát,a szeretet.
Nem vagyok gyáva, belefáradtam,
Feladtam mindent, jó már nem várhat,
Képmutatás,bosszú és irigység ,
Mi ellen küzdenem nem volt elég.
Nem kell hogy könnyez,szidjál,vagy átkoz,.
Csak annyit mondjál : Jó éjt barátom!
Mert enyém lesz az ég,a Nap a Hold ,
S társaim pedig mind a csillagok !
"n"
Csak egy tánc
Egy tánc volt,mely elbűvölt minket.
Forogtunk lassan kéz a kézben.Csak nekünk szólt halkan a zene,S lelkünk összeforrt mindörökre.Szemeden át szívedet láttam,Egy tündér volt ott pilleszárnnyal.Szerelmet adtál édest,szépet,Hogy rólunk szóljon csak az élet.
Hangodat hallom lágyat,kedvest,Mely nem bántana soha engem.Velem énekled az ismerős dalt,S táncolunk éjjel összebújva.
Édes álom
Szeretnék hozzád bújni gyengéden,
Öledbe hajtanám kócos fejem,
Hallgatnám mint énekelsz altatót,
S mosolyognának ránk a csillagok.
Hinnék a mában,jövőben újra,
Együtt indulnánk el minden útra.
Érezném folyton,hogy itt vagy velem,
S nem engednéd el soha a kezem,
Csak egy mese mindaz mit megélek,
Nem lesz valóság,nem is remélek-.
De úgy várom mindig azt a percet,
Mikor kettesben álmodok veled .
"n"