Attila58 blogja saját versek
HazaBolyongás
Idegenként kóborlok az úton,Kirekesztve,magányosan egyre,Körbevesznek gyűlölködő arcok,Megfélemlítve,küszködve élek.
Elbújni nem lehet,nincs is hova.Tombol a harag és a félelem,Mert ellenség kell,és lesz sok csata,Nem számít hát,ha ezren buknak el.
Vigyorogva dörzsölik kezüket,Hazugsággal etetnek, zsarnokok.Ne reméljen jobb sorsot senki se,Ki békét akar,inkább pusztuljon.
Szép hazánkra veszély leselkedik,Önkény és elnyomás a végzetünk.Menekül e Honból ki teheti,És elenyészik büszke nemzetünk.
"n"
Vihar előtt
Háborog a felszín és izzik már a mély,
Igazságért küzd a sok elnyomott szegény..
Elszántan töri szét láncait, bilincsét,
Gyermekéért harcol, a szabadságáért.
Mi lesz majd az urakkal,kik oly dölyfösek,
Csak lopni tudnak,dolgozni meg egyik se.
Most még bíznak,parancsolnak,élnek hetykén,
Nem érzik azt,hogy egyszer minden véget ér.
Kiket szolgálni kéne,önként,dalolva,
Nem hagyják hogy latrok nyakukat tapossa.
Új Nap virrad majd rájuk,tele reménnyel,
S felednek titeket,bánatot,könnyeket.
"n"
A sötétség viharában
E szép országban bekerítve élek
Itt szabadság nincs,tombol a gyűlölet,
Hazugság fertőz ártatlan lelkeket,,
Béke helyett háborúra tüzelnek.
Félek a jövőtől,jelentől,múlttól.,
Az álszent,tolvaj politikusoktól,
Hol csak a pénz számít és a hatalom,
Mert nincs bennük szeretet,se szánalom.
Szégyellem ,hogy magyar vagyok,itt élek,
Nevemben döntenek és intézkednek.
Ellenség lettem saját hazámban.
Mert nem tűröm magamon a láncokat.
"n"