Attila58 blogja saját versek

Gondolatok
Attila58•  2020. február 20. 01:03

Magamban

 

Van úgy ,hogy az ünnep csendben telik el.
Nincs hangzavar,senki se fogja kezem.
Csak magamban emlékezek e napra,
Örülnék is,de hiányoznak sokan.

Mert addig létezhetem én e földön,
Míg hasznomat veszik,s futja erőmből.
A szürke hétköznapok telnek egyre ,
Napfényre vágyok, sötétség vesz körbe.

Az idő elszáll gyorsan könyörtelen,
Visszahozni mi volt, semmit nem lehet.
Amíg életünk csak pár szívdobbanás
Reménykedünk,hogy szebb lesz a folytatás.

"n"

Attila58•  2020. február 11. 23:22

Csak

Csak egy senki vagyok ,ki álmodott,
Ki szebbet remélt és jobbra vágyott,
Elképzeltem egy csodás világot.

Egy porszemként éltem napjaimat,
Közben az idő gyorsan elszaladt,
Nem hagyott mást nekem,csak ráncokat..

Vágyak , tervek kergetőztek bennem,
De hiú ábránd volt hinni ebben.
Némán léptem tovább könnyes szemmel.

Nem vártam másra,csak szeretetre,
Megértésre,pici figyelemre,
Kószáltam árván a rengetegben ,

Nem voltam büszke,nem,is gyűlöltem,
Rideg csend volt a társam mellettem.
Porból lettem s egyszer azzá leszek.

"n"

Attila58•  2020. február 11. 06:40

Utolsó szösszenet

 

Ha meghalok,ne temess el engem,
Csillagos ég legyen szemfödelem !
Ne mondj imát,hisz ezt nem érdemlem,
Ne szólj semmit,csak emlékezz csendben !

Nem leszek röghöz kötve,temetve,
Szabadon szárnyal végre a lelkem.
S ha hiányznék, csak,gondolj majd rám,
Szívedben engem mindig megtalálsz !

Pórból lettem,és őszintén éltem,
Nekem ritkán jutott öröm benne.
Az élet csak színjáték, küzdelem,
S benne kevés a barát,a szeretet.

Nem vagyok gyáva, belefáradtam,
Feladtam mindent, jó már nem várhat,
Képmutatás,bosszú és irigység ,
Mi ellen küzdenem nem volt elég.

Nem kell hogy könnyez,szidjál,vagy átkoz,.
Csak annyit mondjál : Jó éjt barátom!
Mert enyém lesz az ég,a Nap a Hold ,
S társaim pedig mind a csillagok !

"n"

Attila58•  2018. február 4. 18:09

Édes álom

 

Szeretnék hozzád bújni gyengéden,
Öledbe hajtanám kócos fejem,
Hallgatnám mint énekelsz altatót,
S mosolyognának ránk a csillagok.

Hinnék a mában,jövőben újra,
Együtt indulnánk el minden útra.
Érezném folyton,hogy itt vagy velem,
S nem engednéd el soha a kezem,

Csak egy mese mindaz mit megélek,
Nem lesz valóság,nem is remélek-.
De úgy várom mindig azt a percet,
Mikor kettesben álmodok veled .

"n"


Attila58•  2018. február 3. 13:28

Estére várva

 

Várom,hogy rám találjon az este,
Betakarna ezer csillag fénye.
Ragyogna fényesen a teli Hold,
S tücsökzene szolgálna altatót.

Langyos szellő borzolná a hajam,
S fáradt arcom simogatná újra 
Feledtetve mindent ami bántott,
Hozna szemeimre édes álmot.

Kalandra lelnék,játszanék jókat,
Nem érdekelne ,mit hoz a holnap.
Enyém lenne a világ hajnalig,
S mosolyogva kezdeném napjaim.

"n"