Attila58 blogja saját versek

Lehunyt pillák alatt szép a világ,
Izzó vágyakból lesz majd valóság.
Álmaimban én minden lehetek,
Boldog felnőtt,vagy pajkos kisgyermek.

Csak ébredni rossz e zord világba,
Hol senki vagyok mindenki másnak.
Némán kiálltok,az időm véges,
S maradtam kis "n",niemand,porszem.

"n"

Csak nézem a folyóban a kavicsokat,
Mint sodorja az ár,hogyan ringatóznak.
Tűrik ahogy a természet bánik velük,
Csiszolódva úsznak csak tehetetlenül.

Mi is csak kövek vagyunk az áradatban,
Életünk kusza és jövőnk bizonytalan.
Csak álmodunk,reménykedünk tiszta hittel,
S bízunk abban,nem leszünk partra kivetve.

"n"