Horizont-hídon, folyton mozgásban élek, ha lenézek, száguld az élet. De tisztán látom, ahogy a szürke felszín engedi ködös anyagát. Ne félj, nem hazug, csak feledékeny a világ! (Legszebb, szirmait bontó virág.) Kérlek tőle folyton, de csak rág tovább… A FÜSTKÖDTŐL megtisztul az ég, ha a horizonton, vad ritmusból, a harmóniát faragod…