Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Veled hallgatok
Angyal2013• 2014. február 18. 23:24
"Elég, ha az ember elhiszi, hogy léteznek angyalok, elég, ha szüksége van rá, és akkor megmutatkoznak, és ragyognak, mint a hajnal első fényei." De nem hisz az ember. S míg a fényeskedő napra vár, a hajnal továbbáll …S az Angyal csak suhog és beszél, hogy értsed a mesét… Majd szeretetbe öltöztet, könnyeivel öntözget… Aztán mosolyával simogat és igaz szóval hívogat… Hiba. Szélörvény repíti tova. (Fentről nézve, az ember olyan ostoba.) De az évek évtizedekké nőnek, s lassan talán felérnek a fákig, oda, hol az összetartó ágak mindig új ruhákra várnak. Ott keress, talán megcsillannak szárnyaim egy megfáradt, lenyugvó sugáron. .. Lehet, hogy sose beszélünk, s a fákat is hiába vallatom… a halálon innen, s majd azon túl is, veled hallgatok...
Kicsikinga2014. október 18. 10:54
Gyönyörű!
A dialógusotok is!
El vagyok bűvölve!
Angyal20132014. május 22. 11:08
Vannak fények, amelyek védelmi, elszigetelési szándékból már eleve csak bizonyos mélységig hatolnak...ezeket a kút mélyéről nagyon kell figyelni...
benmar2014. május 22. 08:51
@benmar: a fény nem csupán látható, hanem érezhető is..... :)
benmar2014. május 22. 08:49
Az ember, még az "ostoba" is előbb agy utóbb észreveszi a "fényeskedő" (ez aranyos! :) ) Napot, hiszen előbb vagy utóbb mindenki kerül felhős, borús időbe - némelyek hatalmas, fákat döntögető viharokat is átélnek/túlélnek - ahol-amikor szinte vágyják, követelik a fénylő sugarakat, még akkor is, ha azok csupán "megfáradt", "lenyugvó" sugaracskák... aztán nem lehet nem észre venni a sötétségben a legkisebb, akár pirinyó kis lyukon beszűrődő fénysugaracskát, amely lehet, pusztán kicsi mulandó gyertyától leledzik, ennek ellenére mégis vakító örök reflektor fényének tűnhet....
BakosErika2014. február 19. 16:59
Ott keress, talán megcsillannak szárnyaim egy megfáradt, lenyugvó sugáron. ..
Tetszett!
skary2014. február 19. 05:49
ja