Sóbálvány létem

Angyal2013•  2015. május 1. 00:59

Most csak futnék... meg nem állnék....és dacolok, hogy hátra sose néznék (lángolj csak Szodoma!)... Én csak futnék, minden ajtón át, minden falon át, a hegyre fel, felfelé.... De nem moccanok, nem bírok...  Lábam rogyik, kezem a klaviatúrán.... Téged kereslek... akkor is, mikor tudom, hogy ilyenkor rég  alszol már... Hát ezt jelented nekem, azokon a napokon, mikor örök sorsom, sóbálvány-létem fenyeget....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!