Andicsek blogja

"Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,"
végtelennek tűnő éveken át,
fogtam a kezét és hittem benne,
Ő mégis fogolynak érezte magát.

Féktelen sodró szenvedély űzte
rabláncát levetve távolra szállt,
oly messze repült, búcsút se intve
tudtam, lelkem mindhiába kiált.

Tétován tekintek fel az égre
keresve szerelmünk holt csillagát,
tova tűnt vágya, elengedte kezem
és már nem hallja szívem ritmusát.

( Várnai Zseni: Öregnő sóhajt c. versének első sorának felhasználásával )

Önzetlenség egy fogalom,

irigységé a hatalom,

érzékenység oly távol jár,

érzéketlen a világ már,

gazdagság pénzt,vagyont jelent

szegénnyé vált lelkekben,

a barátság és szeretet

értéktelen az embernek. 

Egymás mellett menetelnek

egyszínűen s egykedvűen,

földön fekvőt megtaposva,

kezet feléjük nem nyújtva,

embernek nevezni Őket

túlzó méltatlan dicséret,

robotokká váltak sorban,

pléhdobozban szív nem dobban. 

Érző lelkek magányosan 

bolyongnak a jelen korban,

társra talán sosem lelnek,

világtalan keresgélnek.

( 2014)

Mélykék égen mozdulatlan,

homok-szürke felhőpaplan

alant lebeg vörös rózsa

harmatcsepptől ékes ajka,

apró gyöngyszem aláhullva
éltet lehel sivár tájra,
megcsillan a remény fénye
érzelmeknek ébredése.

( Salvador Dali: Az elmélkedő rózsa című festménye ihlette )

Magányosan magzatpózban
mozdulatlan testtel,
szenvedélyedtől ittasan
elernyedten fekszel.

Önmagadat megtagadva
törékennyé váltál,
alkoholnak lettél rabja
és eltaszítottál.

Mámorodban felhődön szállsz
homály fedi szemed,
valóságtól oly távol jársz
ködös tekinteted.

Tehetetlenségem gyötör,
kudarcot vallottam,
arcodon megvető közöny
minden pillanatban.

Tiszta szívemből szeretlek,
mégsem segíthetek:
Önmagam feláldozását
nem kérheted tőlem.

Évtizedek óta tartó
beteg szenvedéllyel..,

(  Családod szeresd, bánatod ne -alkoholba temesd )

Nem férfi az, kinek birtoka vagy,
vagyontárgyai közül egy darab,
büszke asszonyára,ha hallgatag,
kérges tenyerével nem simogat.

Önbizalmad a sárba tapossa,
láthatatlan ember vagy számára,
hallhatatlan a hangod,nem hallja,
értéktelen nő vagy, csak rabszolga.

Kívánságait lesed nap mint nap,
megalázkodsz, viszonzást sosem kapsz,
magányosság helyett őt választva,
néma madár vagy kalitkájába.

Tépd le rabláncod,vár a szabadság,
magasra szállj, s önmagadért kiálts.

( A Nők testi és lelki bántalmazásáèrt szólva)