Andicsek blogja

Mélykék égen mozdulatlan,

homok-szürke felhőpaplan

alant lebeg vörös rózsa

harmatcsepptől ékes ajka,

apró gyöngyszem aláhullva
éltet lehel sivár tájra,
megcsillan a remény fénye
érzelmeknek ébredése.

( Salvador Dali: Az elmélkedő rózsa című festménye ihlette )

Vörös-szín lángrózsa
bársonypuha ajka,
újszülött gyermeket
magába fogadta.

Teste magzatpózba,
pilláit lehunyta,
virág-selyemből lett
meleg takarója.

Vér-szín kelyhét tárva
lágyan körbefonta,
parányi csöppséget
átölelve óvja.

Élénk-piros rózsa
szirompaplan ágya:
Gyengéden karolva
ringatja álomba.


( Anne Geddes
fotóművész
alkotása ihlette. )

Kénszagú gyufa szikrája pattan,
a levegőtlen műhelyszobában,
pislákoló petróleumlámpa
halovány fényt vet,a szürke falra.

Szerény öltözék,zömök testalkat,
a padló feljajdul súlya alatt.
Fején egyszerű szalmakalapja,
kemény arcvonásait takarja.

Szegénységében sem vagyontalan
önkifejezése birtokában.
Ecsetvonásai,színvilága,
érzelmeit hűen ábrázolja.

Nemes lelkű,embertársaiban
bízva,alkotásait boldogan
önzetlen mód,szeretettel adja,
viszonzást érte,sohasem várva.

( Vincent van Gogh-ra emlékezve