Andicsek blogja

Tej-fehér csipkependely reá simul
orcáján mosoly s kacér szeplő virul,
napfény játszik göndör tincsei közt
hajába méz-barna pillangót köt.
 
Szivárvány-hinta ölében ringva
a szomorkás felhőket táncba hívja,
lépte nyomán virágot bont a rét
hallgatva csilingelő énekét. 
 
Tavasz tündére,ki oly szép tünemény,
sóhaja érintés,ébredő remény. 

/ Széles Kingának, Kingácskának szeretettel /

Búcsút int a csend




Porlepte emlékek, kopott képkeret,
elhalkult ének, gyűrött hangjegyek, 
múltidő a magány és a bánat, 
mosolygó hold vet magának ágyat. 


Tiszta az égbolt, a csend búcsút int, 
az éjszaka szivárvány-szirmot hint.
Együtt lépünk, egymás vállát fogva, 
boldog dallamot, gyöngyfűzért fonva. 


Ne félj, hiszen mindennap szeretet...


és reményteljes új hajnal ébred, 
tej-rügyet bontó liliom éled. 
A sötét árnyak színessé válnak, 
napfény festette pillangók szállnak. 

( Voodoo : Nyakadon maradt a csend?..című verse ihlette )

Szeretet-ízű fűszerezett szavak,
betűkből fűztél nekem gyöngysorokat.
Összefonódott eltévedt hangjegyek,
egymásra találtak, s dallam született.


Őszintén tiszta hang...szól a zongora,
oly szépen énekel, oly lágy ritmusa.
Minden leütés angyali érintés,
hozzám ér, táncoltat...egy baráti kéz.


Sokszínű hajnal könnyed dallama hív,
mosoly-keringőt játszik, szállni tanít.


( Voodoo: Új hajnal ébred  című verse ihlette )

Rímek nagymestere
ki oly kedves nekem,
olvasva verseit
elönt az érzelem.

Lelkem megérinti,
könnyem előcsalja,
álarcom letépi,
márványt megrepeszti.

Tiszteletre méltó,
szerény,bölcs versíró,
emberséges lélek,
szeretetre éhes:
Ő a költő.

Körülölel a csend
lehunyom szemem,
lehajtom fejem
és elképzelem:
Őt,a költőt.


(2012.08.10 M.Laurens-nek)