Andicsek blogja

Gondolatok
Andicsek•  2022. április 18. 16:22

Kiskertemben csepp manócska

Szellő fonta, szél sodorta,

feje búbján kóc lóbonca,

pipacs-piros csöpp kalapja,

pitypang-felhő csücsül rajta. 

 

Arca mint a kerek alma,

orra mintha krumpli volna,

szája mint a dinnyehéja,

szem-csücskéig ér mosolya. 

 

Fodros ingén napraforgó,

nyakkendőjén kis pillangó,

pantallója bokáig ér,

nadrágszíja virágfüzér. 

 

Surranója harmatos zöld,

fűszálból köt cipőfűzőt,

Kiskertemben levél-hintán 

vidáman ring csalafintám. 

 

Majd az eper mögé bújva 

elpilled a csepp manócska.


/ Henci - Nócinak /

Andicsek•  2022. április 13. 04:37

A magányos ház

Mint magányos öreg tölgy, kinek a tavasz
érintése fájdalom és nem vigasz,
egyedül áll a földbe gyökeredző
lábait mélyre rejtette az idő.

Megdermedt arcán gyűrött ablak-szemek
a mély-tiszta égboltra tekintenek,
hol a hold árnyékába bújó csillag
a  magára-maradt házra könnycseppet hullajt.  

Andicsek•  2022. április 3. 20:29

Könnycsepp karc

Búzavirág az égbolt arca 

hol hervadt virágom fakad 

lábnyomod fénylő gyöngysora 

takarja be árnyékomat. 

 

Nap melege érintésed 

mély sebet ejt bőröm alatt 

dallamunk hamuvá éget

könnycsepp karcolt emlék marad.

Andicsek•  2022. február 28. 10:53

Háború

Keserédes öröm, 


hogy jő a tavasz...


ha rügyező fák alá temetik 


a holtakat..


Andicsek•  2022. február 26. 04:28

Tova tűnt vágya...

"Csak addig fájt, amíg harcoltam érte,"
végtelennek tűnő éveken át,
fogtam a kezét és hittem benne,
Ő mégis fogolynak érezte magát.

Féktelen sodró szenvedély űzte
rabláncát levetve távolra szállt,
oly messze repült, búcsút se intve
tudtam, lelkem mindhiába kiált.

Tétován tekintek fel az égre
keresve szerelmünk holt csillagát,
tova tűnt vágya, elengedte kezem
és már nem hallja szívem ritmusát.



( Várnai Zseni: Öregnő sóhajt c. versének első sorának felhasználásával )