Andicsek blogja

Gyász
Andicsek•  2013. május 14. 17:47

Felednélek..,

Bús arcát érzem szívemen
meggyötört testét látom még,
érintése oly eleven
tenyere kézfejemhez ég.

Nélküle minden kietlen
csillagtalanná vált az ég,
életem fakó színtelen
és levegőtlen szürkeség.

Feledném fájó múltamnak
megannyi bántó emlékét,
de örökül kapott órámnak
kattogását hallom még.

Szívemmel együtt zakatolnak
sírva-zokogva hívlak,de
a percek csak múlnak,múlnak,
a könnyek hullnak,hullnak.

(Ady Endre: Könnyek Asszonya c. vers
első és utolsó sor,felhasználásával)