1970 blogja

Kietlen lett a világ

Sivár gömb a föld

Kihunytak a csillagok

Színtelen a zöld

Nem süt már a nap

Minden jéggé vált

Életem is elporlad

Nélküled nincs tovább

Úgy vágyom a szódra, egy kedves csókra

Vad szívemben lobban, perzsel a láng,

Emésztőn lüktet, messze az óra

Magamba rejtselek, hevít a vágy.

Siklik egy dallam, röppen a szélben

Halk zene ütemén dobban a szív,

Bolond fejemben egy emlék meglibben

Ölelő karom táncolni hív.

Pörgünk a dalra, egymáshoz bújva

Forog a világ álmokat hint,

Otthonra lelve megállunk csendbe'

Csókodba forrva mennybe repít.

Célpontba vett a fájdalom

Lőtt és le is kaszált

Orvlövészként támadott

Lelkemben eltalált

Vonaglottam kínok közt

Nem voltam még halott

Nem érte be ennyivel

Szíven lőtt és otthagyott

(2009.03.08.)

kapaszkodom a fába

alattam a háborgó folyó

makacsul küzdve ölelem

félek, a hullámzás elsodor

a víz sötéten hömpölyög

égzengés dúl, könny pereg

arcul csap vadul a szél

kiálltanom nem, nem lehet

Ments meg, még ne, ne eressz

esdeklőn nézek fel az égre

újjaim ernyedten oldódnak

zsibbadtan hullok a mélybe

Ne siess!

Várj, van még egy percünk

Egy pillanatra tedd ölembe fejed

Csoda kincseket keressünk

Nézd a molnárkát

a tó tükrén siklik tova

bámuldozik fák zöldjében

vagy talán párját kutatja?

Figyeld a sólymot

amott lebeg, kering lombok felett

az égbolton kecsesen feszít

simítja szárnyával a felleget

Csodáld a fűszálat

túracipőt húzott egy kisbogár

mászik, kaptat fel-fel a csúcsra

majd lustán felröppen, továbbáll

Hallgass a csöndbe

vonóját rezgeti a tücsök

rázendít a muzsikus béka

méhecske dúdolva felzümmög

Látod a pillangót?

násztáncot jár a csintalan

karomon pihegve megpihen

lebben virágra súlytalan

E szentélybe bújjunk, rejtőzzünk

Egy pillanatra tedd ölembe fejed

Csak miénk béke-sziget percünk

Ne siess! Itt vagyok veled