1970 blogja

Nyarat idézek magamba:

Kis szoknyát, szalmakalapot

A vállamon ejtőzne a nap,

Szundikálva egy jó nagyot.

Nyarat idézek magamba:

Vízcsobbanást, üde zöld füvet

Nyugágyon lustán nyújtózva

Számolnám a bodros felhőket.

Nyarat idézek magamba:

Dús mezőt ámuló kék eget

Beolvadnék a pipacsba

Csak a fejem búbja integet.

Nyarat idézek magamba:

Langyos szellőjű éjeket

Fülledt sötétben megbújva

Csillagot keresnék veled.

Nyarat idézek magamba:

Színekbe villanó égcsatát

Falevél susogó dallama

Kíséri eső dobjátékát.

Kéklő tengerszembe nézek

Zöldbe forrongó vágyadba

Újjaink összeölelkeznek

Nyarat találok magamba

Igéret földjét nem igérsz,

Nem bújhatok hozzád álmodban.

Ágyamig esténként nem kisérsz,

Nem foghatom kezed lázadban.

Ádáz éjjeken nem ölelsz,

Nem láthatom a napkeltét veled.

Felriadt jajomra nem felelsz,

Nem táncolhatjuk át az életet.

De megérzem követelő vágyad,

Kedvem hangját ismered.

Kiolvasom szemedből a mádat,

Rezdülésem szikráját követed.

Mosolyom igéz, búságot feledsz,

Télből nyárba szívembe tekintlek.

Világtól elrejtve izzón szeretsz,

Bolondult hévvel örökké szeretlek.