1950.02.02 blogja
VersEmlékezés
Szent Karácsony este, ha felragyog sok csillag,Gyertyát gyujtok a fenyő alatt, Gondolatom hozzád szalad Legyen álmod szép és békés, Szíved leljen megbékélést.Szeretettel gondolok rád, Nyugodj békében Zolikánk.
Bucsuzás
Bucsuzás
Mint kettétört fa a viharban
Ugy hunyt ki életed lángja
Ellobbant egy pillanat alatt
Csak a fájdalom maradt utánna.
Kisirt szemmel, zokogva állunk koporsodnál
Édesanyád, testvérek rokonok, s megannyi jóbarát.
Kik nem tudják, nem értik, mért kellett elmenned
Hisz oly sok szépet adhatott volna még az élet.
Háborgó szíved megpihenni tért.
Csillagok közt felragyog egy fény.
Odafentről vigyázol ránk.
Nem feledünk soha drága Zolikánt.
Egy rémes éjszaka után
Néztelek a kórházi ágyon, és rettegés szállta meg szívemet.Sápadt voltál, mozdulatlan, szemed néha megrebbent,Éreztem a fájdalmadat, de nem segíthettem Neked.Csak probáltam eltitkolni hulló könnyeimet. Láttam a jobb kezed, mely teljesen béna volt,A lábad, mely nem mozdult, pedig tegnap még táncolt. Vidáman, boldogan feküdtél le este, terveid meséltedmajd megcsinálod reggel, Hivatlan vendég keresett fel éjjel,Agyvérzést küldött rád, mondhatni nagy kéjjel, s most itt fekszel a kórházi ágyon, fájdalmakkal küzdve, mozdulatlanul. Egy év telt el azóta, bottal már járogatszBal kézzel már enni is probálgatsz.Szeret a jó Isten, megsegít majd meglásd,Csak Te is akard nagyon a gyógyulást. Még annyi szépet tartogat az élet,csak vedd észre te is mindenben a szépet.Bizakodva tekints bizzál a jővőben,hiszen nagyon szeretlek, és bírom majd erővel.
Jutka Budapesten
Feljött Jutka Budapestre dolgozni,
ezért tanult hónapokig gépelni.
Dolgozott is szorgalmasan napestig,
gondolatban egyre repült hazáig.
Budapesten nem talált csak árnyékot,
olykor-olykor virradatig zokogott,
Dohos pince volt szállása, otthona,
rádadásul egy kegyetlen "Angyika".
Nem mind arany ami fénylik kis Jutka,
Anyagi szív a könnyeit hullatja,
Gyere haza kicsi lányom jöjj haza.
Itthon vár a szerelmed két karja.
Becsületes paraszti kéz többet ér,
mint a pesti amelyik csak csalfán kér.
Megyek anyám, megyek apám, repülök.
Holnap után gyorsvonatra felülök.
A gyorsvonat kerekének dallama
végigkisér életeden kis Jutka
Egyre kattog zakatol a füledbe,
nyomot hagy romlatlan kis zsívedbe.
Nehagyd el a szülőfölded sohasem
idegenben nincsen aki szeressen.
A szülőföld életednek gyökere
visszahuzza aki a föld gyermeke.
Budapest, 1968. augusztus 7.
Ismét együtt
Ismét együtt
Eltelt egy esztendő, s mi újra összejöttünk,
Megünnepelni, hogy idősebbek lettünk.
Van okunk nevetni, dalolni, kacagni,
Hisz ezt az esztendőt meg is kellett érni.
Ha most szétnézek ismerős arcokat látok,
Örül a szívem, hogy újra itt vagytok.
Háromszázhatvanöt nap egy esztendő,
Nekünk időseknek ajándék az idő.
Minden egyes napnak külön kell örülni,
Mert nem tudjuk kinek, mikor kell elmenni.
Elszálltak csendesen felettünk az évek,
Gyermekeink felnőttek, unokáink lettek.
Mindenki éli a maga életét,
A rohanó világban elveszik az érték.
Régen a nagyszülőknek helye volt a háznál,
Ha betegek lettek gondozták, ápolták.
Ma mindenki rohan, dolgozik napestig
A szüleiket, pedig otthonokba teszik.
Ma új ház kell, autó, uszoda,
Toronyóra lánccal, hogy a szomszéd is lássa.
Ily rohanás mellett nincs idő semmire,
Hogy jutna idő a nagyszüleikre.
Nincs idő törődni a nagymamával,
Leülni, beszélgetni a nagypapával.
Pedig a szüleink oly sokat dolgoztak,
Hogy gyermekeiknek mindent megadjanak.
Hogy teremtsenek nékik egy jobb világot,
Lábuk elé szórták az összes virágot.
Most, hogy idősek betegek is lettek
Csak egy kis törődést, szeretetet kérnek.
Óvjuk és szeressük az időseket,
Mert nélkülük üres lenne az élet.
Szeretet békesség, kísérje utatok,
Hogy jövőre újra itt mulassatok.
Ha