1950.02.02 blogja

Székely Ferencné

Tita partján

Tita partján van egy fa, meg-megállok alatta,
Nézem a víz folyását, hallgatom a csobogását.
Elgondolom, honnan ered, hány kis falun át tekereg,
Arra messze, a kis folyónak, nevet vajon milyent adtak?
Másutt is Titának hívják, szeretik a csobogását?
Áll-e pad a patakparton, megpihennek-e rajta vajon?
Talán ott a messzeségben is áll egy szomorúfűzfa,
Az emberek arra járva, megpihennek alatta.
Nézem, nézem a kis patakot, vize gyorsan tovább csobog,
Elviszi a bánatomat, messze szálló sóhajomat.
Talán megáll megpihenni, nehéz terhét letenni,
Felvenni a vidámságot, átszelni sok falut, várost.
Valahol a messzeségben, összefolyni egy tengerrel.

Egy elfelejtett fénykép

 

 

Egy elfelejtett fénykép a kezembe került,

Miközben régi dobozok közt keresgéltem én.

Egy köteg megsárgult levél,

Őrzi egy  szerelem történetét.

Szalaggal átkötve, érintetlenül,

Várta, hogy egyszer majd előkerül.

Nem tudom, akkor régen miért nem dobtam el

Miért tettem dobozba, mért őriztem meg.

Nézem a fényképed s eszembe jut minden.

A Tita parti séták, egy  mozi, egy tánc.

Az is, hogy hol lehetsz, merre sodort az élet

Van –e családod, és ők szeretnek-e Téged?

Eszedbe jut-e a régi szerelem.

A kamaszkori hév, az a fiú,  aki szeretett.

Emlékszel a kapunkban mennyit fogadkoztunk

Hogy nem válunk szét, míg meg nem halunk.

Akkor azt hittük így marad örökké,

De te egy napon  nem jöttél többé.

Hiába vártalak nem is üzentél.

Nem kerestél, gyorsan elfeledtél.

Egyedül maradtam, és el kellett jönnöm.

Felejteni mindent, bánatot, örömöt.

Így ötven év után már minden más

Megszépül az is, ami akkor fájt.

A megfakult fénykép, a megsárgult levél

Megpihen újra a doboz fenekén.

Eltemetve a múltat szunnyad tovább

Amíg újra valaki rá nem talál.

 

 

 

 

Székelyné Ötvös Julianna

 

Itt a Télapó

 

Csengő csendül, küszöb dobban,

Az ajtóban máris itt van.

Csengőt ráz, gingalló.

Én vagyok a Télapó.

 

Mackót kap a szöszke Jutka

Mert a leckét fújva tudja

Majd máskor többet kap

Ha fogat mos mindennap

 

Ne játssz mindig egymagadban,

Nesze Pista focilabda

Jól tanulj,  nem lesz baj

Több ötös lesz, mint tavaly.

 

Hol mászkál a pöttöm Péter

Még az asztalig sem ér fel

Neki jó a faló

Ezt adja a Télapó.

 

A szobában nagy a meleg

Csodálkoznak a gyerekek

Jobbra áll, balra áll

Földre hullik a szakáll

 

Lehullik a bárány bunda

Apu bújuk ki alóla

Vége jó minden jó

Apu volt a Télapó.

 

Székelyné Ötvös Julianna

 

 

 

Reggeli ébredés

 

 

A hajnal halvány fénye benéz az ablakon.

Elterül a szobában, megpihen arcomon.

Fürkészi álmomat, kilesné vágyamat.

Pajkosan ébrezget, gyengéden simogat.

Álmomban úgy érzem, hogy engem néz valaki.

Azon mesterkedem, hogy fel kéne ébredni.

Viaskodik velem a hajnali fénysugár,

Meg az ágyam, ami visszavár.

Döntenem kellene, pihenek még kicsit.

A munka megvár, az álom felüdít.

Győzött az ágyam, maradok tovább.

Vigyázd álmomat, hajnali fénysugár.

 

Úrhida, 2012. junius ll.

Édesanyám honvágya 

 

Ül a padon elmerengve, két kezét ölébe ejtve,

Tekintete messze réved, gondolatban haza téved.

Kicsi ház a falu végén, nem őrzi már az emlékét.

Lakói tönkre tették, szép rózsáit kimetszették.

Gyümölcsfa sincs a ház előtt, pedig mily régóta nőtt.

A gyümölcsét hogy szerette, rég a férje ültetgette.

Milyen szép is volt az a ház, mikor mind együtt voltak.

Kicsike, de boldog fészek hol szeretetben együtt éltek.

Hány éve is már annak, hogy el kellett jönnie,

Hátra hagyva kicsi házát, ismerőst és barátját.

Temetőben férje sírját, távolabb kicsi fiát,

Szüleit és testvéreit, szempilláját könny ellepi.

Már csak ritkán jut el haza, hol volt egykor az otthona.

Jobb is, tán ha nem látja, hogy ment tönkre kicsi háza.

Ül a padon mozdulatlan, ősz haján a nap megcsillan.

Könnycsepp szökik a szemébe, Istenem, de haza menne.

Pedig itt is jó helye van, megkap mindent, mit csak akar.

Unokái úgy szeretik,  körbe veszik, ölelgetik.

Jó itt neki, belátja, egyedül otthon mit csinálna.

A szomszédok is meghaltak már, hiszen elmúlt több mint tíz nyár.

Ha majd eljön az ideje, hazatér megpihenve.

Férjével egy csendes sírban, együtt lesznek, mint meg van írva.