Csak tintafoltok

Steel•  2018. június 13. 15:48

Fűzfaszívvel

 

Elbóbiskol a Nap-szemű Isten ott fent,

csupa pozsgaparázs a lombok arca,

a sok világi zaj tőlem elreppen,

most nem bánt a hétköznapok harca.


Megannyi nyírfa gyufaláng-tulipán,

párapillangók ülnek kerti zöldre,

s én csak ringok naplemente-hintán,

majd elsétálok messzi csillagföldre.


Csöndgalaxis tárul, betűk fényrendszere,

tinta-univerzumok, papírbolygók,

szívütem-szépek szállnak itt lebegve,

s nyílnak a gyönyörű szó-napraforgók.


Én csak merengek a tejút patakpartján,

hallgatom az angyalok lélegzését,

fűzfaszívem szélbe sóhajt, ez boldog magány,

ha érzem a vers magzati érverését.

8 hozzászólás
Steel•  2018. június 1. 12:45

Holnap sem

 

Már csak gyufaparázs

az este,

elring az álmok

felhőkép-teste,

a gondolat völgyzugán

sarjadok vágyakká,

ereimben úgy gyúlsz,

mint forró fáklyaláng.


Fuvallat-tenyérbe 

lehellek,

könnyű harmatfény 

a szó: szeretlek.

Csak a csönd

suttog rekedten,

ajkamon tábortűz,

szenvedély a puszta

léted,

és az érzés

tisztasága szívverésig éget.



Nincs több sejtelem,

nézd! Milyen tisztán

láthatod önmagad szememben.

Nem jön több Nélküled-hajnal

idebent.

Bár szeplőtelen titka 

vagyunk Istennek,

de holnap sem lesz kérdés,

Hozzád tartozom,

s te magad maradsz

a leggyönyörűbb alázat

asszonyi arcomon.




5 hozzászólás
Steel•  2018. május 27. 08:29

Lennék...

 

 

Reggeltől kócosan szép- Neked, az első, amit a pirkadat fényderengésében szemed megsimogat.

A mosoly, mellyel öltözik szíved, a gyönyörűség íze, mi egy pillantástól is teljességgé árad Benned.

A csend, ha egy rossz nap végén ölelésében csak megpihennél.

Az otthon, melyre emberként vágysz, a kéz, amit fogva az úton jársz.

 – Az ablak, mit a végtelenre társz, mikor bezárnának hétköznapok szürke falai...

Gyarlóságod, és jobbik éned, minden, mit önmagad tükrében, tekintetemben,

 felismerve megtalálsz.

5 hozzászólás
Steel•  2018. május 25. 13:50

Kimondatlan, Veled

 

Olyan Hozzádközelség lett a csend, csak

ülök térdem átkulcsolva az érzés
kandallójánál...Nem tudtam, hogy vártalak,
de most a pillanat gyöngédséget kap,
amikor bennem Rád talál. Nincs kérdés
számon, hiszen enélkül is választ adsz
majd, ha ölelésedben látja meg létem
a retinára fénylő ébredés. Most még
magamtól is féltelek, talán észre sem 
veszed az érintést, s torpant léptem,
ahogy ajtódhoz érkezne...Vékony a jég,
egy dobbanás mégis megtart idefenn,
ha szíved lesz, hol hazavárásra lel.
Vágyak karácsonya ma ez a Veled,
hol gyertyát gyújt minden tőledmosoly,
és tudom, vallomás nem szavakban kell...
Gyönyörködöm, míg besétálom tered,
így szállni nem tudott még szerelemfogoly.


2 hozzászólás
Steel•  2018. május 24. 13:28

Ott ahol

 

Ide tér meg hajnalok szívdobogása,

s a naplementék méla lobogása,
mind a fejfák vállára pihenve lesz csönd,
itt Krisztus hitével takar el a föld.
E helyen az emlékek kis hóvirágok,
a tegnapnak hoznak tavaszt, új világot,
hogy a fájdalomból élet legyen a perc,
míg imádságba térdepel egy könnycsepp.

 


 

Nézem, porból lett sóhajok, szélbe szálltak.
Éjkoporsóban tudom álmot nem találtak.
Ők ott vannak már a ködön túl, ahol
a fény. Honnan sok-sok csillagplatán hajol
fölém. Ott, hol mezőn tücsök-nyarak ringnak,
és a felhőkehelybe ül a harmatillat.
Ők ott vannak, hol kél a holdsugár,
hol az útvég mindig új kezdetet talál.

5 hozzászólás
Előző
Következő
123456...22