Az álmok törékenyek

az álmok törékenyek,
akkor születnek, mikor a lélek
felsír a magányban, vagy csak hallgat,
mert a fájdalom megbénít, bilincset rak
a létezésre és csak ringsz a semmiben,
és az álmok összetörnek

az álmok törékenyek,
fény-árny játékok csak, mit az alkonyi napsugár
rajzol a falakra sejtelmes képként, rád vár,
hogy életre színezd, szivárványt varázsolj
könnyeid között, aztán megpihenj, csak álmodj,
de az álmok összetörnek

az álmok törékenyek,
egy fejsejlő dallam hív, táncunkba ringat,
rám fonódó tested kóstolom, a vágyak
bőrünkön ébrednek, sejtjeink szeretkeznek,
az utolsó hang bennünk szól, bennem-benned,
de az álmok összetörnek

az álmok törékenyek,
ha a valóság sziklái ráomlanak - elpusztulnak,
ma megfojt a világ, talán megírjuk a holnapunkat,
de bizonytalan a kéz mert fél, vagy csak erőtlen,
ha fogja kezed kezem, tudom, nincs lehetetlen,
de az álmok összetörnek

az álmok törékenyek,
egymásra ébredtünk, egy érintéssel válunk valósággá,
pillanatokat szővünk együtt percekké, napokká,
hisszük, hogy holnapunk közel, valahová elindultunk,
ahol egymásban megpihenünk, és tovább álmodunk,
de az álmok törékenyek, ha elmúlnak - meghalunk